Nevezhetjük akár Buddha-tálnak is

Nem csak a tavasz közeledte és a böjt miatt, de próbálok minél több zöldséget és minél kevesebb húst enni mostanában – nem is esik igazából nehezemre mondjuk. Ez a Buddha-tál dolog régóta izgatott, jópofa eufémizmus a rakjuk-össze- a-maradékokat-csinosan-egy-tálba egyszerűségére. Plusz hűtőürítésnek sem utolsó.

Most az alap karfiolrizs volt (szomorkodott még egy kis maradék a hűtő aljában), ehhez a felaprított zöldséget egy kis olívaolajon átpirítottam egy újhagymával és egy gerezd fokhagymával.

Kb. 1 dl kókusztejszínt összekevertem 2 ek szójaszósszal, 1 ek rizsecettel és egy tk reszelt gyömbérrel.

Az öntet felét összekevertem a “rizzsel”, ez az alap, innentől kezdve igazából tényleg mindenki a maga ízlése szerint intézheti – nálam most párolt fodroskel, avokádó, házi kimchi és egy kis retek mikrozöld került rá. A öntet másik felét közvetlenül evés előtt csorgattam rá.

Dahl – az indiai lencsefőzelék

Ez a voltaképpen teljesen egyszerű egytálétel az egyik kedvencem a “főzzünk-gyorsan-valamit-és-ne-mirelitpizzát” kategóriából. Az alapja mindenképpen valami hüvelyes – csicseriborsó-bab-lencse – ezt nyugodtan énekelgethetjük is, miközben kavargatjuk, úgy még gyorsabban elkészül 😊

A legjobb egy kis fokhagymás olajjal átkent friss naan kenyérrel, de ha tartalmasabbra vágytok, nyugodtan főzzetek hozzá rizst

  • 1 közepes fej hagyma felaprítva
  • 3 gerezd fokhagyma, felaprítva
  • 200 g vöröslencse
  • 200 g mungóbab, 6-8 órára beáztatva
  • 1 konzerv (400 g) darabolt paradicsom
  • 1 kisebb darab gyömbér reszelve
  • Só, bors ízlés szerint
  • 1,5 tk őrölt rómaikömény
  • 1 tk őrölt koriander
  • 3 tk garam masala fűszerkeverék
  • 1,5 tk kurkuma
  • chili (ízlés szerint)
  • kb 1 l víz vagy zöldségalaplé
  • 2 dl sűrű kókuszkrém vagy 4 dl kókusztej

Kevés olajon megpároltam/pirítottam a hagymát, fokhagymát. Ráreszeltem a gyömbért, megszórtam a fűszerekkel, kicsit kavargattam aztán belezuttyintottam a babot, lencsét, majd a vizet és a paradicsomlét is. Amikor megpuhult, összekevertem a kókuszkrémmel, ha túl sűrű, lehet lazítani, igazítani az ízeken.

Egyszerű, nagyszerű.

Az éjjel soha nem érhet véget – rákészülős reggeli zabpehellyel, szenvedéllyel

Nagy kedvencem az ún “overnight” zabkása, amikor főzés helyett már előző nap bekeverem a zabpelyhet valamilyen folyadékkal (többnyire kókusztejjel), így reggel már nem kell szuttyogni vele, csak kikanalazni a kis üvegekből

Lehet aztán cifrázni kakaóval, gyümölcsökkel, mogyoróvajjal, magokkal, nagyjából mindet elbír. Most mézes-citromos maracuját kanalaztam a tetejére, egy kis napsütés a kinti szürkeségbe

Reggeli zabkása – este készítve 🙂

(kb. 2 közepes adag)

4 nagy evőkanálnyi aprószemű zabpehely

2 evőkanálnyi chia mag

2 dl kókusztejszín (Kara)

a tetejére: 3 maracuja beleseje, összekeverve 1 evőkanálnyi mézzel, 1 citrom(vagy lime) levével és egy kis vaníliával, plusz némi pirított kókuszchips

Zsályával sült édesburgonya – hommage á DGy

Süssetek édesburgonyát! Hozzátok be a kamrából a girbe-gurbe fura zöldséget és pucoljátok meg. Hámozás közben gondolkodjatok el rajta, miért ilyen brutál nehéz megfosztani a héjától, mitől lehet, hogy ennyire kemény ez a napsárga zöldség – s hogyan lehet az, hogy hő hatására meg pikk-pakk olyan puha lesz, hogy az istennek sem sikerül belőle ropogós krumplihasábokat sütni. Hőbörögjetek az élet logikátlan és igazságtalan mivoltán – ez megnyugtat.

Ezután egy jó éles szerszámmal gyaluljátok le a krumplikat vékony karikákra – de vigyázzatok a kezetekre, ez vega verzió lesz!

Az édesburgonya jó barátságban van a zsályával, szóval menjetek ki a kertbe, lélegezzetek mélyeket menetközben és a kiskertből szedjetek 8-10 levél zsályát. Kiskert hiányában kérjetek a szomszédtól, vagy vegyetek cserepeset. A szárított itt sajnos nem játszik, bármilyen kényelmesnek is tűnik. Végső esetben határozzátok el, hogy tavasszal mindenképpen ültettek zsályát és tegyétek el ezt a sütési projektet addigra.

A megszerzett zsályaleveleket mossátok le, simogassátok végig a puha, bársonyos levélkéket, elmerengve a cuki régi emléken, amikor a ma már lakli majdnemfelnőtt kamaszgyereked nyuszifülnek hívta ezeket az illatos kis növénykéket. Az édesburgonyaszeleteket rakosgassátok állítva szépen egymás mellé egy kerek/ovális tálba, néha stratégiailag elhelyezve egy-egy zsályalevelet, s közben dúdolgassátok a “Tele-kertem-zsályával-szerelemnek-lángjával” népdalt.

Daráljatok rá sót, borsot, majd a végén öntsétek nyakon az egészet sűrű kókusztejjel (vagy tejszínnel, ízlés szerint. Toljátok be az előmelegített sütőbe (180 fok) 30 percre, a végén lehet kicsit grillezni, úgy még jobb lesz.

Kapcsoljatok be egy jó filmet és kanalazzátok be a tálból az egészet. Opcionálisan lehet köretként is adni pl. kacsamellhez és megoszthatjátok a családtagjaitokkal is, ha eléggé szereteitek őket – vagy ők az édeburgonyát.

*elég sok Dragomán Györgyöt olvastam mostanában és elkapott a stílus. A recept maga Chili & Vaníla alapján készült.

Kókusztejes-medvehagymás spenót magkenyérrel

 

spenot_kokusztejes

Sajnos engem is elért a candida gomba :-(. Ezért egy igen szigorú diétába kezdtem –  se cukor, se élesztő,  se ‘sokminden’. Kisebbik fiam rendkívül sajnál: “szegény anya, nem ehet semmit” a nagy meg szomorúan konstatálja, hogy innentől kezdve nekik is mennyire rossz soruk lesz  – hisz egy darabig lényegesen kevesebb finomság készül majd.

(Azért emiatt olyan nagyon nem kell aggódni, hisz Férj mostanság talán többet süt, mint én.)

Igyekszem azért ízletes ennivalókat készíteni magamnak, eddig egész jól bírom, inkább lelkileg nehéz, mikor ott ülünk öten az asztalnál és én csak a kis zöldségeimet/gabonáimat rágcsálom.

Ez a kókusztejes spenót viszont elképesztően jól sikerült, akár mindennap szívesen megenném. Megjegyzem, mindenképpen ajánlom a friss spenót használatát, abból egészen más, sokkal ízesebb étel kerekedett.

A kísérőként kipróbált magkenyérről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Már hónapok óta kuksolt a könyvjelzőim közt, az alkalomra várva, aztán amikor vegasztrománia is posztolta, be is szereztem a hozzávalókat. A végső lökést azonban a diéta elkezdése adta, hisz hagyományos kenyeret nem fogyaszthatok (csak nézek szomorúan, mikor kiveszem a frissen sült kovászos kenyeret a sütőből.) Szerencsére azonban én szeretem az ilyen magos “gezemicéket”, és pirítva tényleg nagyon finom.

Kókusztejes spenót

500 g friss spenót, megpucolva (vagy 350 g fagyasztott)

2 gerezd fokhagyma

kb. 1 dl sűrű kókusztej

egy marék medvehagyma

kókuszzsír

A kókuszzsíron megfutattam az apróra vágott fokhagymát, rádobtam a megpucolt, jól átmosott spenótleveleket és puhára pároltam. Mikor nagyjából elfőtt a leve, ráöntöttem a kókusztejet, rászórtam a felaprított medvehagymát, kicsit turmixoltam rajta és már kész is volt.

Magkenyér

(1 csésze = 250 ml)

135 g napraforgómag

70 g lenmag

20 g szezámmag

65 g hámozott mandula

2 ek mák (nem darált)

145 g  zabpehely

2 ek chia (azték zsálya mag)

4 ek psyllium útifű maghéj

1 tk só

3 ek olvasztott kókuszzsír

375 ml víz

 A magokat, a zabpelyhet és a sót összekevertem egy tálban. Az olvasztott kókuszzsírt felöntöttem a vízzel, összekutyultam a száraz hozzávalókkal és sütőpapírral bélelt szögletes kenyérformába nyomkodtam. Hagytam állni 1-2 órát, ezalatt teljesen összeállt a massza. Előmelegített sütőben 180 °C-on  25 percig sütöttem, majd kiborítottam a formából, és a rácson sütöttem tovább még olyan 30 percet, 200ºC-on, amíg a magok kissé megpirultak a tetején.

Laikus körben is nagy sikert aratott – az mondjuk vicces volt, amikor a fiam szalonnával, kolbásszal ette 🙂

Eredetileg itt.

Cheescake cheese nélkül

vegan_sajttorta

A gyerekeim már rágták egy ideje a fülemet, hogy ugyan süssek már nekik tejmentes cheesecake-et. Mert ugye mi az nekem, aki tej és tojás nélkül is tud palacsintát sütni ha kell :-)

Ez a feladat azonban kifogott rajtam, a külföldi receptek többsége vagy tofut, vagy tejmentes krémsajtot használ, ami ugye kis hazánkban nem kapható (de ha kapható is lenne, kérdéses, hogy miből van…). És akkor jött Zizi nyerstortája, majd egy másik blogon is belefutottam ebbe a kesudiós krémbe.

Az én változatom ugyan nem teljesen nyers, az alja egy picit megsütött szokásos kekszes-vajas cheesecake-alap, erre került a kesudiós krém, majd a tetejére egy kis zselatinnal megtámogatott (biztos-ami-biztos alapon) málnavelő.

Azthiszem megvan az új nyári kedvenc. Elronthatatlan, szinte sütni sem kell, hideg, és mennnnnnnyei finom!!! Nemcsak a gyerekek, de a felnőttrészleg is lelkesen lapátolta befelé.

Vegán cheesecake (18 centis formához)

az alaphoz:

8 db győri Zabfalatok

2 ek puha vaj/tejmentes biomargarin

a kesukrémhez:

280 g sózatlan, natúr kesudió, beáztatva (2-3 óra)

½ bögre méz

½ bögre kókuszolaj

½ bögre frissen facsart citromlé

egy vaníliarúd kikapart magja

½ tk só

a tetejére

kb. 250 g málna

némi méz

2 tk zselatin/agar-agar

Az alaphoz a kekszeket a puha margarinnal aprítógépben ledaráltam, majd a sütőpapírral kibélelt kapcsos formába nyomkodtam (elég csak az aljára egy kör alakú papír). 180 ºC-on, 10 percig sütöttem.

A krémhez leszűrtem a kesudiót és egy erős aprítógépbe szórtam. bekapcsoltam a gépet és hagytam hogy dolgozzon. Mikor már krémesedni kezdett, lassan hozzácsorgattam a mézet és a citromlevet, majd a végén kókuszolajat és a vaníliát is. Egy fehér, egészen picikét darabos, isteni finom krém lett a végeredmény.

A málnát leturmixoltam a mézzel és összekevertem a zselatinnal. Kicsit megmelegítettem – forralni nem szabad – majd a tűzről félre húzva hűlni hagytam.

A kekszalapra simítottam a kesus krémet, annak a tetejére a málnásat, és olyan 2-3 órára a mélyhűtőbe ültettem. Tálalás előtt olyan 10 perccel érdemes kivenni, hogy jól lehessen szeletelni.

Anzac keksz

anzac_keksz

Tudom, már sokszor mondtam hogy ez vagy az a legjobb, de mindig jön egy újabb – keksztéren nem vagyok túl hűségesnek mondható. Az utóbbi egy-két hónapban legtöbbször ezt a kekszet sütöttem (minimum ötször), és a gyerekeim egybehangzóan követelték, hogy ezután soha többé ne is csináljak másfajtát. Mellesleg – barátaim is bizonyíthatják – hajnal 3-kor is remek levezetése lehet egy bulinak….

Amellett hogy rém egyszerű összerakni, tej és tojásmentes, ráadásul a zabpehely, a teljes kiőrlésű liszt és a sötét nádcukor extra egészségessé teszi. Ugye? Na jó, a tizedéknél ez már nem kifogás, de hagyjuk.

És ha ez mind nem elég –  (állítólag) sokáig el is áll, hisz anno a háborúba induló ausztrál és új-zélandi katonáknak  csomagolták gondos hitveseik. Innen származik a neve is: Australian and New Zealand Army Corps (ANZAC).

Anzac keksz

50 g vaj/tejmentes margarin

1 ek Golden syrup

½ tk szódabikarbóna

50 g zabpehely

50 g kókuszreszelék

50 g teljeskiőrlésű liszt

25 g finomliszt

50 g nádcukor

1-2 ek forró víz

Na mondjuk én ennek a duplája alatt el sem kezdek sütni :-)

A vajat/margarint és a Golden Syrupot összemelegítettem, hogy folyékony legyen. A többi cuccot hozzáadtam, alaposan összedolgoztam, kevés vízzel lazítottam rajta. Nedves kézzel diónyi gombócokat formáztam, ellapítottam, tepsibe rakosgattam (sütőpapír!!) és 180ºC-on 14-15 percig sütöttem. (Ezt az adagot elsőre azthittem, hogy odaégettem, de igazából ez lett a legfinomabb!)