Őszintén szólva az ilyen meleg napokon nemcsak főzni nincs kedvem, hanem úgy alapvetően is csak takarékos üzemmódban működöm. Magam miatt ellennék salátán napokig, de a gyerekek (na meg a ház ura) legalább napi egyszer főtt ételt követelnek.

Persze egy tisztességes gasztroblogger igyekszik kicselezni a családját és legalább látszólag korrekt ebédet feltálalni. Például leves címszóval összeturmixol dolgokat. Még szerencse, hogy a spanyolok nevet is adtak neki: Gazpacho.

Az autentikus paradicsomon, uborkán, hagymaféléken, paprikán és kenyéren kívül került bele egy avokádó is (nehogy tönkremenjen) és egy csomag petrezselyem (‘baja nem lehet tőle’ alapon). Egyik sem vált a kárára.

Gazpacho

6 paradicsom

4 uborka

1 sárga paprika

2 kis fej lilahagyma

1 avokádó

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

1 szelet kenyér

2 dl paradicsomlé

víz

olívaolaj

citromlé

nádukor, só, bors

jégkocka

A paradicsomokat meghámoztam – az eljárás: felül keresztben bevágtam és leforráztam, így egyszerűen lejön a héja – és negyedekbe vágva kiszedtem a magjait.

Az uborkát meghámoztam és a paprikával meg a hagymákkal együtt felkockáztam.

A zölségeket a turmixgépbe zúdítottam, ment hozzá az avokádó húsa, a kenyér cafatokra tépkedett belseje, a fűszerek, az olaj, a citromlé, a paradicsomlé és kb. 1 dl víz – a folyadék mennyiségén ki-ki ízlése szerint igazíthat.

Innen már csak egy gombnyomásra volt az ebéd. Galuska helyett jégkockákat tettem bele (a gyerekeimek persze ez tetszett legjobban) és egy apróra vágott uborkával valamint néhány csepp Tabascóval tálaltam.

Tags: avokádó, paprika, paradicsom, uborka

Komolyan mondom, már a vicces ételnevek végett is érdemes belemélyedni a gasztronómia rejtelmeibe. Ezúttal egy ékes példáját készítettem el, no persze nem a neve miatt, hanem mert megtetszettek a kis “fasírtok”. Kezdem megkedvelni az indiai konyha fűszereit, ezúttal is csodásat alakítottak, a 18 év alatti korosztály körében is őszinte elragadtatás volt észlelhető. Mostanában az egyszerű, de jóízű vonalon haladgatok – továbbra is a fogyókúra a fő motívum, ami köré rendezem az ebédet. A többi étkezés, mint olyan csak ritkán fordul elő, inkább nyers gyümölcs és zöldség dominál. Ehhez persze jön a mozgás és a friss levegő. Az eredmény pedig? Durván két és fél hónap alatt 10 kg – mínuszban persze. Úgyhogy csajok, még nem késő belefogyni a tavalyi bikinibe, mert ez így válság közepette különösen pénztárcakímélő megoldás. Se ételre, se új ruhára nem kell költeni …

Álú ki tikki uborka raitával (3 adag)

A zöldségfasírthoz (alias Álu ki tikki):

50 dkg krumpli

10 dkg zöldborsó

10 dkg kukorica

2 chili vagy 1 tk chilipehely

1 fej lilahagyma

2 cm friss gyömbér

1 tk kurkuma

1 tk római kömény

1 tk koriander

1/2 tk garam masala

2 ek csicseriborsóliszt

1 ek citromlé

olaj

A krumplit meghámozom, felkockázom és sós vízben puhára főzöm. Közben a hagymát apróra vágom, a gyömbért lereszelem. Egy serpenyőben evőkanálnyi olajon a mozsárban frissen összetört római köményt és koriandert, a kurkumával melegíteni kezdem, hozzáadom a hagymát, a gyömbért és a chilit. Pár perc elég neki alacsony hőfokon, hogy illatozni kezdjen.

Az időközben megfőtt krumplit leszűröm, összetöröm és a csicseriborsóliszttel, meg a borsóval és a kukoricával a hagymás alaphoz adom. Picit összepirítom, közben sót és citromlevet adok hozzá, ettől fog tudni összeállni. Ezután lehúzom a tűzről és hagyom kicsit hűlni, mert kézzel formázok belőle kb. 24 darab pogácsát. Lelapítom, hogy át tudjon sülni. Pici olajon egy serpenyőben sütöm aranybarnára, ha túl sok az olaj felszívja és zsíros lesz.

Az uborka raitához:

1 nagy doboz joghurt

1 kígyóuborka

só

frissen őrölt bors

1/2 tk római kömény

1/2 tk koriander

csipetnyi chilipehely

friss, apróra vágott petrezselyem

Az uborkát meghámozom, végeit levágom és durvára reszelem. Picit megsózom és egy szűrőbe teszem, hogy lecsöpögjön. A joghurtot egy textillel vagy akár konyhai papírtörlővel kibélelt szűrőbe öntöm, hogy lecsöpögjön. 30 perc elég nekik, ezért érdemes a főzést ezzel kezdeni. A koriandert, a római köményt és a chilipelyhet mozsárban finomra töröm, a sóval és a borssal a krémes joghurthoz adom, hozzákeverem a jól kinyomkodott uborkát, végül a petrezselymet. Lehet mentával is ízesíteni, különösen pikáns összhatást kapunk – én sajnos ezúttal nem kaptam.

Forrás: Egy falat … India (Aréna 2000 Kiadó, 2007)

O.

Tags: krumpli, kukorica, uborka, zöldborsó

.

Családom férfi tagjai felől időről időre felmerül az igény, hogy készítsek rántott húst. És bevallom, így tavasszal, mikor beüt az újkrumpli-szezon, bizony én is megkívánom.

De hogy mégis legyen benne némi kihívás, kicsit csavartam mindegyik összetevőn.

A petrezselymes újkrumplihoz egészen apró szemű darabokat válogattam a piacon, majd némi alapvető tisztogatás után kevés mangalicazsírral kikent tepsiben a sütőbe küldtem, persze letakargatva. Mikor megpuhult, apróra vágott petrezselyemmel bőven meghintettem, majd még pár percig grillezős fokozatos sütöttem, hogy jó ropogós legyen.

Az uborkasalátát pedig tzatzikinek álcáztam. Ehhez legelőször is a bolti nagydobozos joghurtot egy megfelelő pamutanyaggal ( tetra pelenka kiváló a célre) kibélelt szűrőbe öntöttem, ezt egy tálba raktam, majd csodálkozva néztem, hogy kb. 2 dl víz távozik belőle…. Közben lereszeltem az uborkákat, rányomtam 3-4 gerezd fokhagymát és jól besóztam. Az időközben ízében és állagában is megváltozott joghurtot összekevertem a kinyomkodott uborkával és pár tekerésnyi friss borssal ízesítettem.

És a lényeg: a rántott karaj

Az ötletet smittenkitchen blogján találtam, és egyből megragadott a fűszeres zsemlemorzsa és az olaj nélküli sütés nagyszerűsége.

Hozzávalók:

1 kg mangalicakaraj, szeletelve

kb. 3-4 szelet szárazabb kenyér, kockákra vágva

1 kis fej hagyma, nagyon apróra vágva,

3 gerezd fokhagyma,

olaj

frissen őrölt bors,

2 ek. reszelt pecorino sajt

friss kakukkfű, petrezselyem, bazsalikom,

liszt

2 tojás

1 ek dijoni mustár
A száraz kenyérdarabokat az aprítómba szórva, durvára daráltam. Nem baj, ha nagyobb darabok maradnak benne, nem kell zsemlemorzsa-finomságúnak lennie. A morzsát egy tepsibe szórtam, majd jó alaposan összekevertem 3-4 evőkanál olívaolajjal, a hagymával, a zúzott fokhagymával, sóval és borssal. A 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára sütöttem. Mikor kicsit kihűlt, összekevertem az apróra vágott zöldfűszerekkel és a reszelt pecorinóval.

És már kezdődhet is a panírozás: egy tányérba lisztet szórtam, egy másikban a tojásokat kikevertem a mustárral és egy csipet sóval, a harmadikba pedig a fűszeres morzsa került.

Itt visszatért a szokásos ügymenet, a besózott hússzeleteket először a lisztbe, majd a tojásba, végül a morzsába forgattam. DE forró olaj helyett megolajozott rácsra fektettem őket, és a sütőbe toltam, ahol 210 fokon kb. 20 perc alatt készre sütöttem – félidőben persze fordítottam rajtuk egyet.

/N/

Tags: görög joghurt, karaj, krumpli, pecorino, petrezselyem, uborka