Miután a sonkamaradékot sikeresen letudtam, már csak a kaláccsal kellett kezdeni valamit.

Idén Fűszeres Eszter receptjét követtem el (bár a tavalyi és a tavalyelőtti is finom volt) és sikerült a hatosfonást is kiviteleznem. Igaz a gyerekeim teljesen gárgyultnak néztek, annyit rohangáltam a számítógép (emeleten) és a tészta (földszint, konyha) között. Értetlenkedtek, hogy én még miért nem látom át, amit ők már régen (miután kétszer végignézték velem ezt a remek videót) aztán megmutatták nekem, hogy is kell csinálni.

Végül is nem nehéz, csak jó ha van kéznél két friss gyermek, akik elmagyarázzák

A maradék fölött mélázva első körben a máglyarakás jutott eszembe, de egy jó ‘bread and butter pudding’ is régóta elkészítésre várt. Kicsit ötvöztem a kettőt, az angol klasszikus így kalácsból szerintem sokkal finomabb, mint szeletelt kenyérből lehet. A szeletek közé kent narancslekvártól pedig olyan kellemesen gyümölcsös lett az egész.

Narancsos rakott kalács (Bread and butter pudding)

12-14 vékony szelet kalács

vaj

narancslekvár

300 ml tej

300 ml tejszín

3 tojás

egy vaíiliarúd kikaprat belseje

4 ek nádcukor

1-2 ek whiskey

A kalácsok egyik felét alaposan megvajaztam, majd a csupasz felüket egy-egy evőkanálnyi narancslekvárral összeragasztva egy tűzálló tálba rakosgattam őket.

A tojást picit felvertem, hozzáöntöttem a tejet, tejszínt, whiskey-t és a vaníliával, cukorral, csipet sóval jól összekevertem.

Ráöntöttem a kalácsokra, és fél órát állni hagytam. Közben bekpacsoltam a sütőt 160 ºC-ra és mikor kellőképpen bemelegedett, beraktam a tálat.

Kb. 50 percig sült, ezalatt a tejből klassz vaníliamártás lett, a tetején kikandikáló kalácsszeletek pedig karamellásan ropogóssá váltak.

Az ötletet a GoodFood februári számából vettem

Tags: kalács, narancslekvár, tejszín

A Dulce de lechéhez fűződő vonzalmamról már többször is írtam. Mikor megláttam ezt a banános-tejszínes-karamellkrémes csodát a GoodFood címlapján, nem is volt kérdéses, hogy el fog készülni. Amikor aztán még  a férjem is külön felhívta rá a figyelmemet – hogy tudniillik ő ilyet szívesen fogyasztana – el is döntöttem, hogy ez lesz a névnapi sütije.

Az ünneplés a betegségek miatt ugyan kicsit csúszott, de a torta elkészült. Az ízvilága meglehetősen édes – pont az én uramnak való…..

(Ha nem sikerül beszerezni a karamellkrémet, otthon is könnyen előállítható)

Banoffee torta

165 g sótlan vaj

165 g nádcukor

4 tojás

325 g liszt

2 tk sütőpor

1 tk fahéj

4 ek tej

2 banán

300 ml tejszín (most Président)

1 banán

1 üveg dulce de leche

Először is a sütőt bekapcsoltam 190ºC-ra és a 22 cm-es formámat kibéleltem sütőpapírral.

A lisztet egy tálba mértem és hozzáöntöttem a sütőport, a fahéjat és egy csipet sót is. A vajat és a cukrot fehéredésig kevertem. Felváltva hozzáütöttem a tojásokat, és 1-1 kanálnyit a lisztes keverékből. A végén a többi szárazanyagot is hozzákanalaztam.

A banánokat merülőmixerrel pempősítettem és a tejjel együtt a tésztába kevertem.

Az előkészített formába öntve mehetett is a meleg sütőbe, ahol kb. 50 perc alatt sült meg. Tűpróba ajánlott!!

A kihűlt tésztát három lapra vágtam – a tetején keletkező púpot lenyisszantottam.

A tejszínhabot jó keményre vertem, a banánt felkarikáztam.

A tészta első emeletére kentem a karamellkrém egyharmadát, arra ment a felvert tejszínhab fele, majd néhány banánszelet. Újra tészta, majd megint karamell-tejszín-banán. A tetejét a harmadik tésztakoronggal zártam le, erre már csak karamell és néhány banánkarika került.

Tags: banán, dulce de leche, tejszín

Szombathelyen, a Móló Caféban ettünk hasonló levest még a nyáron, ezt próbáltam meg felidézni. Az éttermet egyébként csak ajánlani tudom, a Savaria karnevál ideje alatt kétszer is ebédeltünk náluk.

A finom ételeken, a hangulatos berendezésen és a gondos kiszolgáláson kívül még olyan szórakoztató elemekkel is készültek, mint egy fiatal pincér ikerpár Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás, rendkívül vicces volt, mikor rájöttem, hogy nem ennyire gyors a srác, csak kettő van belőle!

Ezenkívül itt sikerült életem legjobb cappucinóját elfogyasztanom. És ez nem csak a koffein-éhség téveszméje volt, mert kétszer is leteszteltem és mindkétszer pont olyan volt, ahogy szeretem. Nem tűzforró, nem langyos, sok, kemény tejhabbal a tetején és a kávé erőssége és mennyisége is épp megfelelő volt.

Aki Szombathelyen jár, semmiképpen ne hagyja ki!

Mexikói kukoricaleves

1 csokor újhagyma, felkarikázva (zöldjével együtt)

olaj

kb. 20-30 dkg kukorica (fagyasztott)

1 csirkemellfilé, falatnyi darabokra vágva

1,5-2 liter alaplé

10 dkg Cheddar sajt, reszelve

2 dl tejszín

petrezselyem

Az olajon megfuttattam az apróra vágott újhagymát, rádobtam a csirkét és fehéredésig pirítottam. Ekkor került hozzá a kukorica, némi kis cukor és só. Így együtt fedő alatt pároltam 10 percig, majd megszórtam egy kanál liszttel és felöntöttem az alaplével.

Kis lángon úgy félórát főztem, majd a tejszínt és a sajtot is hozzátéve még fedő nélkül további 15 percet forraltam. Ezalatt kicsit be is sűrűsödött.

A végén megszórtam a petrezselyemmel és sóval, borssal igazítottam az ízén. Nekem némi csípős is elfért volna bele, de kivételesen engedtem a családi nyomásnak….

Tags: cheddar, kukorica, tejszín, újhagyma

A feketeribizlihez fűződő viszonyom úgy kezdődött, mint nagyjából a magyar emberek 80%-áé. Pickwick tea formájában fogyasztottam egy darabig. Az akkori páromnak az volt a kedvence, de egy idő múlva rá sem bírtam nézni. Megnyugtatásul közlöm, ahogy teltek az évek – na igen, azóta pontosan 10 darab – kifinomultabb lett tea terén az ízlésem. A találkozás a ribizli eme sötétlő, nagy szemű, édeskés-fanyar változatával egy életre megpecsételte a viszonyunkat. Tavaly nyáron munkába menet beugrottam a pékségbe és az előtte áruló néninél találtam rá egy nagy dobozban az asztal szélén árválkodva. Amint megcsapta az orromat az a semmivel össze nem téveszthető illatorgia, rögtön tudtam, hogy hazajön velem. Akkor készült belőle egy csodás fagyi.

Mikor megláttam Millienél ezt a pitét, rögtön felkerült az elkészítendők listájára. Az elkészítése gyerekjáték, pillanatok alatt megvan, ami a végeredmény tekintetében valóban elhanyagolható. A recept eredetije Joanne Harris: A francia konyha című könyvéből származik, ami eleve szavatolja az asztalra kerülő remek süteményt. De amennyiben még ez sem lenne elég, Millie saját bevallása szerint 7 nap leforgása alatt három alkalommal készítette el …

Feketeribizlis pite (egy 28 cm-es quiche formához)

Tészta (Paté Brisée):

25 dkg liszt

17,5 dkg vaj

2 dkg cukor

1 tojás

fél ek víz

csipet só

A hozzávalókat összedolgozzuk és lisztezett felületen picit túlnyújtjuk a formán, hogy az oldalát is befedje. A maradékot levágjuk és későbbre lefagyaszthatjuk – Millie tanácsát követve – mivel 4-5 ilyen maradékból kijön a következőre való. A formát betesszük a hűtőbe, míg a töltelék készül.

Töltelék:

50 dkg feketeribizli, megmosva, leszemezve

2 tojás

12,5 dkg cukor

2 dl tejszín

2,5 dkg liszt

1/2 tk vaníliaőrlemény

A sütőt előmelegítem 200 fokra. A tojást összekeverem a tejszínnel és a cukorral és a vaníliával. Egy kis félretett tejszínben elkeverem a lisztet és úgy adom hozzá a többihez, hogy ne legyen csomós. A tésztára terítem a ribizlit, majd leöntöm a tejszínes keverékkel. 200 fokon (180-on hőlégkeveréssel) sütöm 35 percig.

O.

Tags: feketeribizli, tejszín, vanília

A mai nap ismét rohangálósra sikeredett, mi lett volna ha még dolgozom is … Gyorsan kellett valamit ügyködnöm a hűtő tartalmát figyelembevéve. Azt tudtam, hogy levest szeretnék enni. A hűtőben pedig épp felengedett egy jó szelet húsvétról maradt főtt-füstölt tarja – most majd ki kell találnom mi legyen holnap a reggeli. Addig kevertem kavartam, míg az eredmény a spagetti carbonara leves változatára hajazott leginkább. Ez azonban nálunk jót jelent, mert a tejszín és a fokhagyma jöhet bármikor.

Húsvét utáni leves (4 főre)

15 dkg főtt-füstölt tarja

20 dkg kukorica (nálam mirelit)

1 közepes hagyma

1 szál újhagyma

1 bio leveskocka

2 dl sűrű tejszín

2 tk keményítő

2 tk libazsír

frissen őrölt bors

só

1 gerezd fokhagyma

A libazsíron megfuttatom a felaprított hagymát és a felkarikázott újhagymát, picit megsózom. A kis kockákra vágott tarját rászórom és együtt pirítom pár percig. Hozzáadom a kukoricát és felengedem 1 liter forró vízzel. Mikor gyöngyözni kezd, belemorzsolom a leveskockát, hozzáadom a borsot és hagyom lassan forrni 8-10 percet. Közben csomómentesre keverem a tejszínnel a keményítőt, adok hozzá néhány kanállal a forró levesből, majd lassan hozzákeverem – így nem kapja össze. A zúzott fokhagymát ekkor adom hozzá. Még utoljára megkóstolom, valószínűleg nem kell sózni, mert a tarja elég sós. Apróra vágott petrezselyemmel szórom meg tálalás előtt és kíséretnek friss kenyeret adok hozzá.

O.

Tags: fokhagyma, kukorica, tarja, tejszín

Az ünnepi evészeteket követően mindig jól esik lazítani. A cél leredukálni a konyhai tevékenységeket, majd elfogyasztani a könnyű és gyorsan elkészített ételeket. Ebbe a kategóriába tartozik sok-sok leves, mint ez a sajtleves is. A póréhagymától tavaszias és friss, a sajt meg sajt – kell ezt magyarázni?! Az egyszerű, húsmentes összetétel garantálja a rövid fővési időt, minek következtében 25 perc alatt kerül az asztalra és kenyérkockákkal tálalva kifejezetten laktató ételnek számít.

Póréhagymás sajtleves (4 főre)

fél szál póréhagyma

2 ek olaj

1 ek vaj

1,5 ek liszt

4 dl tej

2 dl sűrű tejszín

25 dkg puha, zsíros sajt (nálam trappista, de jó friss volt)

2 tk bio vegeta

só

frissen őrölt bors

frissen őrölt szerecsendió

4 bő marék pirított kenyérkocka

A póréhagymát felaprítom, majd közepes lángon megpárolom az olaj és a vaj keverékén, közben sózom. A puha hagymára szórom a lisztet, picit hagyom pirulni, majd felengedem a meleg tejjel, alaposan keverve közben. Amint összeállt a lángot mérsékelem hozzáadom a tejszínt és a vizet, fűszerezem és erősebbre veszem a lángot, de nem forralom.

A sajt harmadát kis lyukú reszelőn reszelve beleszórom és hagyom beleolvadni, majd a többit a nagy lyukú oldalán reszelem bele. Ha már majdnem felforrna lezárom alatta a lángot és pihentetem, míg elkészítem a kenyérkockát.

O.

Tags: póréhagyma, sajt, tejszín

Szeretem mindig feltöltve tudni mind a hűtőt, mind a konyhaszekrényeket. Én ugyanis az a típusú nőszemély vagyok, aki teljesen váratlanul gondol egyet és süt vagy főz. Így történt ez ma is, amikor a lasagnét készítettem ebédre, s mire kivettem a sütőből, a konyhában fellelhető alapanyagokból könnyű tavaszi édességet ügyeskedtem össze.

Megleptek egy doboz eperrel, innen jött az ötlet, hogy a szekrényben várakozó babapiskótát nyakon öntöm tejszínes ricottával, majd meglocsolom a Niki féle isteni és nem túlédes rumos eperlekvárral. Ezt még tetéztem a felcsíkozott eprekkel, ami így olyan illatot árasztott, hogy nem lehetett neki ellenállni.

Gyors epres finomság (6 adag)

20 dkg babapiskóta

25 dkg ricotta

4 dl tejszín

1-2 ek cukor

késhegynyi vaníliaőrlemény

6-7 ek nem túl édes, folyós eperlekvár vagy leturmixolt epervelő

25 dkg friss eper, felcsíkozva

A ricottát összetöröm egy villával és kikeverem a tejszínnel. A cukorból egy pici vízzel szirupot forralok és kihűlve hozzáadom a vaníliával együtt a tejszínkrémhez. Egy üvegtálba egymás mellé sorolom a piskóták felét. A tejszínkrém felével meglocsolom, utána jöhet a 4 ek eperlekvár. Egy maréknyi friss felcsíkozott epret szórok rá, majd a piskóta másik felét is ráfektetem. A maradék 2 ek eperlekvárral megpettyezem, majd jöhet a tejszínkrém másik fele. A tetejére szórom a friss epret és a hűtőben pihentetem 3-4 órát. Az illatért nem vállalok felelősséget.

O.

Tags: eper, ricotta, tejszín

Fahéj és Feta oldalán jártam úgy egy hónappal ezelőtt, ott találtam rá erre a receptre. Egyrészt nagyon szimpatikus volt, mert kielégítette a családom krémes sütemény iránti igényét, másrészt annyian dícsérték, hogy úgy gondoltam ennyien nem tévedhetnek. Hasonlít a mi krémesünkre, de a francia millefeuille-re is, Göröghonban pedig az alábbi módon készítik.

Némi változtatást kellett eszközölnöm, mert mikor kibontottam a leveles tészta dobozát láttam meg, hogy 6 gyönyörű egyforma csíkra van vágva, míg nekem 3 egyforma és egy vékonyka csíkra lett volna szükségem. Így lett 6 emeletes ez az édesség, de valószínűleg ez csak a javára fog válni mind a szeletelésekor, mind az elfogyasztásakor, mert így jobban össze tudott állni a tészta és a krém. Egyébként nagyon gyorsan elkészül és remekül néz ki, úgyhogy lehet vele vendéget/pasit kápráztatni az asztalnál vagy azon túl … A krémjét pedig legközelebb édesebbre hangolom – családi nyomásra. A tetejére szórt pirított, szeletelt mandula sem autentikus, remélem ezzel senkit sem sértek meg – amúgy nem maradt a megpirult tésztából, hogy megszórjam vele.

Milfeig (8 szelet)

1 cs. leveles tészta (45 dkg)

A krémhez:

3,5 dl tej

1,5 dl tejszín

3 tojás sárgája és 1 egész tojás

1/2 tk vanília őrlemény

8 dkg cukor (kóstolás után még lehet hozzáadni, míg meleg a krém)

8 dkg liszt

3,5 dl tejszín

Először elkészítem a krémet, hogy legyen ideje kihűlni. A tejet a tejszínnel és a vaníliával meg egy csipet sóval forrpontig hevítem és lehúzom a tűzről. Közben a tojásokat a cukorral és a liszttel csomómentesre keverem, majd a meleg tej harmadával felhúzom, végül az egészet sűrűre főzöm az edényben lévő tejjel. Fóliát húzok a tetejére, hogy ne bőrösödjön és hagyom hűlni. A tejszínt is habbá verem, majd a hűtőbe teszem.

A tészta elkészítését most az én módszeremmel írom le, az eredetit megtaláljátok feljebb belinkelve – így minden levelestésztára lesz frappáns megoldás. A 6 egyforma lapot mindkét irányba megnyújtom kissé, hogy 2-3 mm-es vastagságúak legyenek. 2 sütőlapon eligazgatom, majd 190 fokon légkeveréssel sütöm míg pirulni nem kezdenek. Meg fognak emelkedni, érdemes sütés közben lenyomkodni. A sütőből kivéve hűlni hagyom.

Közben előkerítem a krémet és a felvert tejszín felével összeforgatom. Így lesz elegendő a krém 5 réteg tésztára. Lerétegezem, a tetejére tejszínhabot kenek, majd megszórom 2 dkg száraz serpenyőben pirított mandulaszelettel. Egy éjszakát, vagy minimum 6 órát pihentetem a hűtőben. Porcukorral szórom meg tálaláskor.

Utózönge – azaz elfogyasztás után:

A krémet legközelebb sem cukrozom meg jobban, ugyanis valami csoda folytán egy éjszaka elteltével tökéletesen édes lett. Ahol nagy mennyiségű édesség elpusztítására képes a család viszonylag rövid időintervallum alatt, ott tanácsolom a dupla adag elkészítését mindenféle sértődés és egyéb kellemetlenség elkerülése végett. Ja és ezentúl pláne kötelező mélyhűtőtartozék a leveles tészta, mert úgy bármikor elkészíthető ez a finomság! Köszönöm szépen kedves Fahéj és Feta!

O.

Tags: leveles tészta, mandula, tejszín, vanília

A tegnapi nap a palacsinta bűvöletében telt, a bársonyos zöldségkrémlevest pestos csigákkal tálaltam, a főfogás pedig ez a diós-spenótos palacsintarakottas volt, amit még egy régi Nők Lapjában találtam (Lajos Mari recept) – csupán némileg a hűtőm tartalmához kellett igazítani.

Spenótos-diós palacsinta

8 db palacsinta

a töltelékhez:

1 kg friss spenót, vagy 35 dkg mirelit

1 vöröshagyma

50 g dió, durvára vágva

30 g fenyőmag

50 g vaj

1 dl tejszín

2 gerezd fokhagyma

50 g reszelt sajt (nálam érett gouda és fokhagymás juhsajt)

1 tojás

só, bors

őrölt szerecsendió

az öntethez:

10 g vaj

1 púpos ek liszt

3,5 dl tej

1 tojássárgája

20 g reszelt sajt

só, bors

A töltelékhez először is lecsöpögtettem a kiolvasztott spenótot. Ha frisset használok, azt kevés vízben néhány perc alatt megfőzöm, majd alapos kinyomkodás után apróra vágom.

A vajat megmelegítettem, megpirítottam rajta az apróra vágott diót és a fenyőmagot, majd a hagymakockákat is hozzáadtam. Rövid kevergetés után mehetett bele a kinyomkodott spenót és a tejszín is, kicsit beforraltam, sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem, majd félretéve hagytam kihűlni az illatos keveréket.

Ha már kellőképpen lehűlt, belekevertem a reszelt sajtot, a tojást és a fokhagymát.

Az öntethez a vajat megmelegítettem és világosra pirítottam rajta a lisztet. Csomómentesre kevertem a tejjel, sóval, borssal ízesítettem és kis lángon egy hígabb besamelt főztem belőle. A végén a tojássárgát és a reszelt sajtot is belekevertem.

A palacsintákba elosztottam a tölteléket és szorosan feltekertem őket. Félbevágva – vágott felükkel fölfelé – tűzállótálba rendeztem, és rétegenként meglocsoltam az öntettel. A végén a tetejére is locsoltam belőle, így ment az előmelegített sütőbe.

220ºC-on 25-30 percig – pirulásig – sült.

Folyt. köv. holnap, a desszerttel, ami görög joghurtos amerikai palacsinta volt áfonyaöntettel.

Tags: dió, fenyőmag, palacsinta, spenót, tejszín