Nem tehetek róla, de ennek a levesnek a nevéről mindig Nancy Botwin jut eszembe a remek Weedsből, akit ezek szerint  Cékla Nancynek hívták. A sorozat maga alapból is szórakoztató, ezzel a kis adalékkal még inkább.

A botwinka egyébként a lengyel nyelvben egyaránt jelöli a bébicéklát illetve az ebből készült levest, amibe a zöldség szőröstül-bőröstül, azaz levelestől, szárastól belekerül.

Először Andrea barátnőm vendégelt meg ezzel a finomsággal, ahol rácsodálkoztam, milyen gyönyörűségesen szépek a cékla levelei. Úgyhogy mikor apósom kertjében megláttam őket, muszáj volt kuncsorognom belőle egy adagot. Ezek még nagyon zsenge levelek voltak, diónyi céklákkal, úgyhogy azt külön vettem hozzá, de természetesen aki van olyan szerencsés és bébicéklához jut (állítólag a biopiacon szokott lenni), az használja nyugodtan.

Alapvetően Zsófi receptjéből indultam ki, és tapasztalataim szerint hidegen és melegen is egyaránt nagyon finom – a fantasztikus színéről nem is beszélve!!

Botwinka – azaz lengyel céklaleves

4-5 közepes méretű cékla

2 nagy marék zsenge céklalevél

1 liter alaplé

egy kis doboz tejföl

só, bors

kapor

főtt tojás

A céklákat meghámoztam és egész apró csíkokra/kockákra vágtam. Az alaplével együtt feltettem főni és olyan 30-35 perc alatt szépen meg is puhult. A cékla felét kiszedtem, a maradékot pedig összeturmixoltam a lével. Visszatettem a cékladarabokat és hozzáadtam a csíkokra vágott levelet és a feldarabolt szárakat is. Sóval, borssal igazítottam az ízén és forraltam egyet rajta, hogy a levelek is megpuhuljanak Adtam hozzá némi kaprot, majd végezetül a tejfölt is belekevertem.

A keményre főtt tojásokat félbevágtam, és azzal tálaltam a levest.

Tags: cékla, tejföl, tojás

A gyermekkori ízek mindenki számára meghatározó élményt nyújtanak. Nekem a piskótatekercs, a brassói, a vadas nyúl, a töltött paprika mind édesanyámat idézi. Az apai nagyim fantasztikus, mindig hibátlan süteményeket gyártott – emellett a rántott hús-hagymás krumplisaláta volt a jól bejáratott ünnepi menü.

A sváb felmenőkkel rendelkező másik nagyimról a disznótoros pecsenyék íze sejlik fel a számban. Ő inkább egyszerű, paraszti ételeket főzött – házi metélt  dióval, frissen vágott csirkehús és a kertben termett zöldségek kerültek legtöbbször az asztalra. Tőle tanultam a krumplis tésztának ezt a változatát is – nokedlivel, hagymával, jó sok tejföllel. Az étel autentikus mivolta nem ellenőrzött – a nagyim sajnos már nincs velünk, hogy kifaggathassam. Mindenesetre én ezen a néven őrzöm.

Nyáron kovászos uborkával a legjobb, most kakukkfűvel, olívaolajjal és balzsamecettel céklát sütöttem hozzá.

Krumplis tészta – sváb módra

0,5 kg krumpli

1 tojás

kb. 25 dkg liszt

víz

só

egy nagy fej vöröshagyma

olaj/kacsazsír

1 tk pirospaprika

2,5 dl tejföl

A krumplit meghámoztam, felkockáztam és sós vízben főzni kezdtem.

Közben a tojásból, a lisztből és vízből nokedlitésztát kevertem. A hagymát megpucoltam és felaprítottam. A kacsazsírt megmelegítettem és a hagymát megpirítottam rajta. Rászórtam a pirospaprikát, majd a tejfölt alaposan elkevertem benne.

Mikor a krumpli félig megfőtt, a nokedlitésztát beleszaggattam a vízbe – persze lehet külön is, de nagyim ezt annak idején ilyen spórolósan csinálta, én meg így maradtam.

Mire a nokedli megfő, a krumpli is megpuhul. Ekkor leszűrtem és mehetett is rá az előkészített tejfölös hagymára. Jó alaposan összeforgattam, frissen őrölt borssal és sóval igazítottam az ízén – érdekes módon akármennyit sózom közben, ez mindig sótlan lesz még ilyenkor.

Igazán frissen jó.

Tags: krumpli, tejföl, tészta

A levesek továbbra is nagy közkedveltségnek örvendenek a családunkban, persze mondanom sem kell, hogy én vagyok a legnyitottabb ebben a témakörben. Így minden szokatlan vagy a magyar konyhától eltérő leves jöhet, állagtól, ízvilágtól vagy alapanyagtól függetlenül. Megrögzötten hiszem, hogy a legjobb alternatívát kínálják egy fogyókúrához és gyakorlatilag végtelen számban variálhatóak.

Ezt a receptet Maimoninál láttam meg még februárban, azóta várt a többi kipróbálandó recept között. Ő rókagombából készítette, nálam ma shitakee (illatos gomba) és érdes tinóru keverékéből készült. Nagyon kiadós, laktató ebéd lett belőle.

Gombás hajdinaleves (4 főre)

5 dkg szárított gomba

1 fej hagyma

2 tk édes fűszerpaprika

12,5 dkg hajdina

2 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

só

2 dl tejföl

Az apróra vágott hagymát kevés olajon megpárolom, meghintem a paprikával és felöntöm fél liter meleg vízzel. Hagyom felforrni, közben a szárított gombát finomra őrlöm. Amint felforr a hagymás lé, hozzáadom a gombát, majd a hajdinát, sóval és borssal fűszerezem, végül hozzáadom a zúzott fokhagymát. Nagy lángon hevítem, majd felöntöm annyi meleg vízzel, ami bőven ellepi.

Ha felforrt mérséklem a lángot és 25 percet főzöm, illetve míg megpuhul a hajdina. Közben előkészítem a tejfölt és a forró leves levéből néhány kanállal felengedem, majd behabarom vele a levest.

O.

Tags: gomba, hajdina, tejföl

Nagyon kedvelem a kelkáposztát, természetesen a belőle készült rakott kelt is. A héten csodaszép kicsi kínai kellel találtam magam szemben, úgy nézett rám, mint máskor egy szép táska szokott: Vigyél haza magaddal, légyszi! Mivel a táskákkal sem szállok vitába, mikor ilyen szívhezszólóan könyörögnek hozzám, ezúttal sem tettem – amúgy is nehezen állok ellen bármi szépnek. A rakott ételekkel csupán egy problémám van, unom a velük járó szokásos darált húsos ragut. Úgy határoztam húsos, illatos szalonnát rétegzek közé. Végül nagyon meglepődtem, ugyanis igen gyors tempóban került az asztalra.

Rakott kínai kel kolozsvári szalonnával (4 nagy adag)

egy zsenge kínai kel (1 kg-os)

30 dkg hosszú szemű rizs (pl. jázmin)

30-35 dkg kolozsvári szalonna

45 dkg tejföl (azaz egy nagy pohár)

1/2 ek szárított majoránna

tengeri só

frissen őrölt bors

1 marék … reszelt sajt (valami a hűtőből)

A kelt leveleire szedem és sós, forró vízben blansírozom – meg kell puhulnia a vastagabb torzsa részének is. A szalonnát felcsíkozom és megpirítom – félreteszem a zsírját is. A rizst megpárolom. A tejfölt sóval, borssal és majorannával ízesítem és hozzákeverem a szalonna zsírjának a felét – a többi már nem kell.

Egy kis tepsit vékonyan megkenek olajjal és a kellevelek harmadával kibélelem az alját. A rizs felét rásimítom, a szalonna felét is elosztom rajta, megcsurgatom két evőkanál tejföllel. Jöhet az újabb réteg kel, utána a rizs, a szalonna, majd a tejföl és végül az utolsó harmadnyi káposzta. A tetejére simítom a tejfölt, megszórom a sajttal.

Előmelegített 220 fokos sütőben pirosra sütöm – 35-40 perc. 10 percet hagyom pihenni, majd kockákra vágva tálalom.

O.

Tags: kínai kel, rizs, szalonna, tejföl

A múlt szombaton kellemes délutánt töltöttünk a fóti Waldorf iskola karácsonyi vásárán, ahol a szellemi feltöltődésen túl, gasztronómiai ötlettel is gazdagodtam – ezzel a remekbeszabott répakrémmel. Egy kedves anyuka készítette el a büfé kínálatába, persze én azonnal kiszemeltem a szép barna kenyérszeleten magát kínálgató répakrémet. Csodás íze volt, az Anyukának ezúton is köszönöm a receptet!

Tegnap tartottuk az óévbúcsúztató GasztroBloggerTalálkozót, ahova sejtettem, hogy muszáj vinnem valami kencét a sok édesség ellensúlyozására, ez tökéletesnek is tűnt. A végén én voltam a legmeglepettebb, akkora sikere volt. Néhányan ismerték már, de ők azért örültek, mert eszükbe juttattam ezt a rég készített finomságot, s voltak olyan bloggerinák, akiknek igazi újdonságot és döbbenetet jelentett – ahogy előző héten nekem is. Nagyon örülök, hogy alkalmam nyílt megosztani Veletek ezt a receptet!

Doctor Peppernek külön köszönet áldásos szervező munkájáért, újra csodás délutánt-estét töltöttünk együtt. Ezúton üzenem, hogy még több ilyet szeretnénk. Szerencsére törzshelyünk már van, így csak mi hiányzunk a találkozókhoz!

Fokhagymás sárgarépakrém

4 vastag szál répa
3 ek házi majonéz
4 ek tejföl
2 gerezd fokhagyma
tengeri só
frissen őrölt bors

A répát lereszelem a reszelő kislyukú oldalán, lesózom és 30 percet állni hagyom. Ezalatt elkészítem a majonézt és összekeverem a tejföllel, a fokhagymával és fűszerezem. A répát alaposan kinyomkodom, majd összekeverem a krémmel. Egy éjszakát pihentetem a hűtőben. Friss kenyérrel vagy pirítóssal tálalom.

Gourmandulának köszönöm a kedves karácsonyi gasztroajándékot: egy asztali reszelőt kaptam tőle. Nagyon aranyos, valóban az asztal dísze lesz!

O.

Tags: fokhagyma, majonéz, sárgarépa, tejföl

A káposztafélékkel egész életemben remek kapcsolatot ápoltam, akárcsak a rakott és csőbensült ételekkel. Sőt, ha végiggondolom nálunk a rakott ételek mindig csőbensültek voltak, lévén egytől egyig nyakon öntöttük őket valamiféle sűrű öntettel, esetleg reszelt sajtot is szórtunk rá, ami gyönyörű arany kéreggé sült az illatozó étel tetején.

Az egyre növekvő gondom ezekkel az ételekkel az volt, hogy a töltelék mindig darált hús alapú ragu volt. Míg a család többi tagja nagy örömmel ette, én azon törtem a fejem hogyan készíthetném el máshogyan. Végül ahhoz a megoldáshoz folyamodtam, hogy vettem az alapanyagokat, amiket alkalmasnak találtam, elfelejtettem az eredeti ételt és így tudtam alkotni egy újat. Dicsekvés nélkül állíthatom, isteni lett!

Tanulságok:

1. a kelkáposzta és a kéksajt egymásnak lettek teremtve

2. a bulgur diós aromája miatt remekül passzol a kéksajthoz

Vegetáriánus rakott kel (6 személyre)

egy közepes fej kelkáposzta

25 dkg bulgur

45 dkg tejföl (egy nagy pohárnyi)

2,5 dl sűrű tejszín

10 dkg kéksajt (nálam: Bleu D’auvergne)

csipet cayenne bors

2 tk szárított majoranna

frissen őrölt színes bors keverék

tengeri só

12,5 dkg mozzarella

A kelkáposzta külső leveleit eltávolítjuk és roppanósra főzzük egy nagy fazék vízben. Amint kész kihűtjük és leveleire szedjük. A túl vastag ereket kivágjuk, majd félretesszük. A sütőt 220 fokra melegítjük elő.

A bulgurt kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főzzük. A tejfölt a tejszínnel a cayenne borssal, a sóval, a majorannával és a borskeverékkel kikeverjük és odakészítjük a kezünk ügyébe.

Egy kisebb tepsit (kb. 18*30 cm) kiolajozunk vékonyan és 6 nagyobb levéllel kibéleljük. A bulgur felét rásimítjuk, majd a tejföl harmadával meglocsoljuk, végül a kéksajt felét elmorzsoljuk rajta. Jöhet egy újabb réteg káposzta, a bulgur másik fele, a tejföl második harmada és a kéksajt másik fele.

Egy réteg kelkáposztával zárjuk a sort, amire a maradék tejfölt szétterítjük és ráreszeljük vagy szeleteljük a mozzarellát. Még itt is tekerhetünk rá színes borsot, majd 25-30 percre a sütőbe toljuk. Amint megsült kivesszük, 10 percet pihentetjük majd tálalhatjuk.

O.

Tags: bulgur, kéksajt, kelkáposzta, majoranna, mozzarella, tejföl

Ez a cím kissé becsapós, de én segítettem, hogy igaz legyen – ha már pocsékul fordítják a szakácskönyveket, tisztelet a kivételnek – és megtoldottam a krémet ricottával. Történt ugyanis, hogy A francia konyha című örökbecsűt forgattam kis kezeimben, amikor a Csokoládé fejezetben találtam ezt a receptet. Ha végigolvassuk és csináltunk már egyszer az életben cheesecake-et, rájöhetünk, hogy ez bizony ennek a tengerentúl oly nagy karriert befutott édességnek a francia rokona. Ebben tejföl és tejszín adja a töltelék alapját, krémsajt helyett. Nagy előnye még az amerikai változat mellett, hogy a sütőt be sem kell kapcsolnunk.

Nálam most a könnyű szállítás volt a fő szempont, mert ajándékba szántam és a célszemélyek buknak az ilyesfajta – meg minden más egyéb – édességre. El is meséltem a barátnőmnek beharangozásképpen, hogy olyan az íze mint a túrórudié, csak ehhez kekszet is eszünk, az ugyanis az alap. Én kevésnek találtam a könyvben leírt anyaghányadot ami 6 főre szól, ráadásul 22 cm-es formát írt elő, az enyém pedig 24 cm-es, ahogy szerintem a legtöbb magyar háziasszonyé. Mindenesetre megnöveltem a hozzávalókat, hogy ne egy lapos tortát kapjak, s jól is sikerült.

Legközelebb megsütöm a kekszréteget, hátha ropogósabb lesz és kevésbé vajas – nálunk a cheesecake-nél is az volt a legnagyobb gond. Viszont van aki kifejezetten szereti az ízét és az állagát ha vajasabb. Ízlés dolga, mindenki döntse el, melyik megoldást választja.

Francia csokoládés túrótorta (egy 24 cm-es torta)

Alap:

25 dkg csokis keksz (nálam 18 dkg csokis, 7 dkg Győri zabos keksz)

fél tk őrölt fahéj

10 dkg olvasztott vaj

Töltelék:

45 dkg tejföl

1 dl sűrű tejszín

15 dkg ricotta

10 dkg étcsokoládé

7,5 dkg porcukor

10 dkg fehér csokoládé

1 tk vaníliaaroma vagy 1 cs. vaníliáscukor

csipet só

A kekszet morzsásra törjük, összekeverjük a fahéjjal és az olvasztott vajjal. Egy 24 cm-es kapcsos formába nyomkodjuk egyenletesen. A hűtőbe tesszük pihenni.

A tejfölt, a ricottát és a tejszínt homogénre keverjük, hozzáadjuk a csipet sót, a cukrot és a vaníliát. Elfelezzük s az egyikbe belereszeljük a reszelő apró lyukain a fehércsokit.

Az étcsokit gőz fölött megolvasztjuk, tehetünk bele egy evőkanálnyi likőrt ha gyerekek nem esznek belőle. A másik adag krémbe belekeverjük az olvasztott csokit. A kész alapra evőkanalanként adagoljuk a krémet, majd villával márványosra keverjük. Legalább 3 órát hűtjük, de legjobb egy éjszakát. Csokiforgácsokkal díszítjük.

Ez a krémréteg nem lesz olyan kemény, mint más esetben, de teljesen vágható és krémes.

Forrás: Joanne Harris-Fran Warde: A francia konyha (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004)

O.

Tags: csokoládé, ricotta, tejföl, tejszín

Erről a receptről kedves szerzőtársam “értesített” egy szelet kóstoló kíséretében – jól tette, nagyon jól. Ő pedig a szokásos blogolvasgató körútjai egyikén fedezte fel Ízbolygó oldalán. Ezúttal is köszönet a receptért, egy ilyennek mindig talonban kell lennie.

Persze azonnal kedvet kaptam és elkészítettem, az eredeti chilis ízesítést pedig gyömbérre cseréltem. Elsöprő sikert aratott és kicsi mérete (14 cm) ellenére igen kiadósnak bizonyult. Ugyanis ebből a finomságból nem tudtunk megenni egy szeletkénél többet – miért is kellene – olyan krémesen, olvatagon intenzív csokoládé íze volt. Fontos érvem még mellette az egyszerű és gyors elkészítés, amit követően már csak egy kis türelemre van szükség, hogy megízlelhessük.

Csokitorta (8-10 szelet)

2 tojás

5 dkg cukor

15 dkg tejföl

2 dkg kakaópor

8 dkg vaj

15 dkg jó minőségű étcsokoládé (nálam 72%-os)

csipet só

én most 4 babapiskótát tördeltem bele

A sütőt előmelegítettem 140 fokosra, a 14 cm-es kapcsos formám kivajaztam, bebugyoláltam az alját dupla alufóliával – mintha cheesecaket készítenék; ugyanaz a metódus – és beletettem abba a tepsibe, amiben a későbbiekben gőzöltem.

A csokit a vajjal kis lángon összeolvasztottam, majd hűlni hagytam. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét egy csipet sóval keményre vertem, majd a sárgáját a cukorral, szintén felhabosítottam. Hozzáadtam a tejfölt és a kakaóport, ezekkel is jól átkevertem. Hozzáadtam az olvasztott csokit, végül laza mozdulatokkal aláforgattam a fehérjehabot (én ezt mindig közepes kézi habverővel csinálom, nekem az vált be a leginkább). Hozzáadtam a piskóta darabokat, s a sűrű, laza krémet a formába öntöttem, picit megütögettem alulról, hogy ne legyenek benne légbuborékok. A tepsibe kb. 2 cm magasan forró vizet öntöttem a gőzöléshez, majd becsúsztattam a sütőbe. Kereken 15 percet gőzöltem, de ez sütőfüggő, más készülékeknél nagyjából 12-14 elég.

A kész művet egy deszkán hűlni hagytam, végül a hűtőbe tettem legalább 2 órára, de akár egy éjszakára is lehet. Tálalás előtt kivettem a formából, tálra csúsztattam. Kínálható tejszínnel, mascarponéval, gyümölcsökkel, stb.

O.

Tags: csokoládé, kakaĂłpor, tejföl

Tény, hogy sosem szerettem igazán a halat. A karácsonyi rántott ponty sem volt a szívem csücske, pláne nem akkor, mikor előtte napokig a kádban úszkáltak – mondjuk így legalább nem kellett fürdeni, aminek gyermekkoromban igen örültem- . Aztán történt, hogy a nászutunkon elvetődtünk a lillafüredi pisztrángtelepre, s ha már ott voltunk, gondoltam ne hagyjuk ki a lehetőséget, hogy közelebbről is megismerkedjünk. Mármint mi meg a sült pisztráng. Mit is mondhatnék?! A mai napig a számban érzem az ízét, ha rágondolok… És az a hangulat… Egy fabódé, mellette patak, melyben halak úszkálnak -nem érezvén még tragikus sorsuk előszelét-, árnyas fák, alattuk fapadok és asztalok, végül a friss, omlós, felejthetetlen hal…. Tökéletes kombináció. Szóval ez volt az első lépés. Aztán nyáron volt egy húsmentes időszakunk – a lányomnak allergiából kifolyólag, én meg lojalitást vállaltam vele – amikoris gondoltam, időnként ehetnénk egy kis halat a változatosság kedvéért. Ígyhát – nem túl nagy lelkesedéssel ugyan – rendeltem egy kis bio harcsafilét. Leszögezem, igen addiktív!! Nyáron a sláger a krumpli-, és lilahagyma szeletekre fektetett – citrommal locsolt – alufóliába csomagolt verzió volt, aztán a meleg elmúltával csak natúr sütöttem meg, majd a trüffelgyártásból megmaradt darált mandulába forgattam miáltal megszületett a fő mű, melyet a férjem a „ha-elhagyod-a-receptet-elválok” megtisztelő címmel jutalmazott. Nos, elhagyni nehéz lenne, mert magam kreáltam, de gondoltam egy esetleges amnézia esetére megörökítem itt is. Tehát:

Diós-pisztáciás harcsafilé tejfölös-sajtos köntösben

1 kg harcsafilé (én bio minőséget rendelek, vettünk már a boltban is simát, de az nem ízlett annyira)

2-3 ek jóféle tokaji furmint

5-5 dkg aprított (sózatlan) pisztácia és dió

8-10 dkg liszt

175 ml tejföl

10 dkg sajt (ez nálam most oregánós volt)

só, bors

Rapunzel zöldfűszersó

A harcsafiléket tenyérnyi darabokra vágtam, és mivel egy darab citromot sem találtam itthon, megkentem őket egy kis furminttal (Rózsa György Pincészet, Tállya), gondolván ettől nagy baja nem lehet. A durvára darált pisztáciát, diót, pár evőkanál lisztet és a zöldfűszersót összekevertem, a halszeleteket beleforgattam és forró olajban átsütöttem. Majd egymás mellé fektettem őket egy jénaiban, megkentem őket egy-egy evőkanál tejföllel, megszórtam a reszelt sajttal és forró sütőben a sajt pirulásáig sütöttem. Én salátával ettem, a többiek sült krumplival. Életem párja végig elragadtatott hangokat hallatott és a gyerekek is a szokásos tortúra nélkül termelték be. Én pedig újfent megnyugodtam, hogy aprócska kis családomnak érdemes jókat főznöm.

/N/

Tags: dió, hal, harcsa, pisztácia, sajt, tejföl