Őszintén szólva az ilyen meleg napokon nemcsak főzni nincs kedvem, hanem úgy alapvetően is csak takarékos üzemmódban működöm. Magam miatt ellennék salátán napokig, de a gyerekek (na meg a ház ura) legalább napi egyszer főtt ételt követelnek.

Persze egy tisztességes gasztroblogger igyekszik kicselezni a családját és legalább látszólag korrekt ebédet feltálalni. Például leves címszóval összeturmixol dolgokat. Még szerencse, hogy a spanyolok nevet is adtak neki: Gazpacho.

Az autentikus paradicsomon, uborkán, hagymaféléken, paprikán és kenyéren kívül került bele egy avokádó is (nehogy tönkremenjen) és egy csomag petrezselyem (‘baja nem lehet tőle’ alapon). Egyik sem vált a kárára.

Gazpacho

6 paradicsom

4 uborka

1 sárga paprika

2 kis fej lilahagyma

1 avokádó

1 csokor petrezselyem

3 gerezd fokhagyma

1 szelet kenyér

2 dl paradicsomlé

víz

olívaolaj

citromlé

nádukor, só, bors

jégkocka

A paradicsomokat meghámoztam – az eljárás: felül keresztben bevágtam és leforráztam, így egyszerűen lejön a héja – és negyedekbe vágva kiszedtem a magjait.

Az uborkát meghámoztam és a paprikával meg a hagymákkal együtt felkockáztam.

A zölségeket a turmixgépbe zúdítottam, ment hozzá az avokádó húsa, a kenyér cafatokra tépkedett belseje, a fűszerek, az olaj, a citromlé, a paradicsomlé és kb. 1 dl víz – a folyadék mennyiségén ki-ki ízlése szerint igazíthat.

Innen már csak egy gombnyomásra volt az ebéd. Galuska helyett jégkockákat tettem bele (a gyerekeimek persze ez tetszett legjobban) és egy apróra vágott uborkával valamint néhány csepp Tabascóval tálaltam.

Tags: avokádó, paprika, paradicsom, uborka

Hémangi hirdette meg a mai napra a Nagy Vegetáriánus Kihívást, amire azonnal tudtam, hogy az idei nyár kedvencét postolom. Már nem is tudom, mikor készítettem el először ezt az egytálat – az azonban biztos, hogy a hűtőben felhalmozódott zöldségek adták az ötletet. Nálunk nagy kedvenc a krumpli, főleg ha új – szeretem, hogy nem kell meghámozni és, hogy percek alatt megpuhul. Miután pirosra pirulnak a krumplicikkek hozzádobálom az épp szimpatikusnak talált zöldségeket és roppanósra párolom. Nagyon nagy előnye ennek az ételnek az előkészítési – és a főzési idő rövidsége. Húsevőknél pedig köret gyanánt is remekül funkcionál.

Az eredeti változatban szélesre karikázott hagymagyűrűk is szerepelnek, ezt ezúttal mellőztem a versenykiírás miatt. Azonban a hagymaevőknek nagyon is ajánlom, mert egyszerűen remek!

Serpenyős zöldségegytál (3 főre)

80 dkg közepes újkrumpli

1 kaliforniai paprika (sárga a legjobb – a színhatás miatt)

2 tv paprika

40 dkg cukkini

25 dkg koktélparadicsom

tengeri só

frissen őrölt bors

3 ek bazsalikomos olaj

frissen aprított petrezselyem

A krumplit lesikálom, cikkekre vágom és lefedve párolni kezdem a fűszeres olajon, megsózva egy öblös serpenyőben/wokban. Közben a cukkinit félkör cikkekre vágom, a paprikát félbevágom és felcsíkozom. A paradicsomokat elfelezem, a piciket úgy hagyom. Felaprítom a petrezselymet.

Amint a krumpli megpuhult, a fedőt levéve pirítani kezdem. Ha már szép aranybarna színt kapott, hozzáadom a paprikát és a cukkinit, megsózom, fűszerezem (itt adom hozzá a fűszerkockát is), ismét lefedem és pár perc alatt roppanósra párolom. Ha késznek ítélem beleforgatom a paradicsomot, hogy átmelegedjen és a lángról levéve megszórom a petrezselyemmel. Azonnal tálalom.

Ehhez az ételhez is remekül használhatóak a már korábban említett Dorot fűszerkockák. A fenti mennyiséghez 2 kockára volt szükség.

O.

Tags: bazsalikom, burgonya, cukkini, paprika, paradicsom

.

Az idei nyár nagy kedvence – persze az áfonya mellett – a sült kápiapaprika volt. Ettük magában, sülve, caponatában, ajvárként, panzanellában. Aztán már így szeptember végén, épp a léc alatt csúszott be egy recept, ami tökéletesen ötvözi az elmúlóban lévő nyár ízét az ajtóban toporgó ősszel.

A becsületes neve muhammara, ami a debütálását övező buliban – persze némi alkoholos befolyásoltság után – elég hamar mohamed-re és mihamarabb-ra változott. A megjegyezhetetlen név azonban senkit nem tartott vissza, hogy alaposan megpakolja a kenyerét ezzel a diós, fokhagymás finomsággal.

A diós verzió mellé készült egy aszalt paradicsomos, fenyőmagos nyármarasztaló kence is, ami pirítóson igen kitűnő.

Muhammara

8 sült kápia paprika, héjától, magjaitól megfosztva

2 szelet rozsos kenyér, pirítva (toastkenyérnyi méret)

1 marék dió, szárazon megpirítva

3 gerezd fokhagyma

fél lime leve

chillipehely, ízlés szerint

kb. 1 dl olívaolaj

só, bors

Az elkészítés igazán gyerekjáték, hisz az összes hozzávalót az aprítóba borítottam, és egy gombnyomással pépesítettem az egészet.

A receptet Gourmandulánál találtam, a köményt én kihagytam, mivel viszonyunk ezzel a fűszerrel hűvösnek mondható.

Aszalt paradicsomos sültpaprikakrém

4 sült kápiapaprika héjától, magjaitól megfosztva

4-5 olajban eltett aszalt paradicsom

olívaolaj

1 kisebb fej lilahagyma

1 marék fenyőmag, enyhén megpirítva

Ennek az elkészítése sem sokkal bonyolultabb az előzőnél, a metódus ugyanaz – aprítógép. A fenyőmagnak viszont csak a felét daráltam a krémbe, a maradékot egészben hagyva kevertem hozzá.

N.

Tags: aszalt paradicsom, dió, paprika

.

A legkisebb gyermek szülinapja idén pont húsvét hétfőre esett. Gondoltam, ha már a vendégek épp ezen a jeles napon jönnek, legyen bárány a menü. Többször elkészítettem már egyébként ezt a fogást, de többnyire csirkecombból – most azonban került a házhoz egy fél bárány, úgyhogy kihagyhatatlan volt az alkalom.

(Az eredeti receptet a Lakáskultúra egyik ősrégi számából szedtem, a szerzője Lajos Mari.)

Hozzávalók

a páchoz:

1 nagy fej hagyma apróra vágva

4 gerezd fokhagyma összenyomva

1 kk chillipehely

1/2 citrom reszelt héja és leve

1 babérlevél

4-5 ág kakukkfű (vagy 1 kk szárított)

4-5 ág rozmaring ( vagy 1 kk szárított)

6 ek. olívaolaj

1 ek. méz

só, bors

A páchoz egy nagyobb üveg-, vagy porcelánedényben összekevertem a hozzávalókat és a beleforgattam a gondosan lefaggyúzott bárányhúst. A fél bárányból az első és hátsó combot és a gerinc mellett húst tudtam leszedni, ehhez dupla adag pácot használtam. Az illatos keverékkkel jól bekent husikat aztán a hűtőbe küldtem pihenni egy napot.

Másnap a páclé tetejéről leszedett olajon átsütöttem a lecsepegtetett husidarabokat, majd egy nagyobb tepsibe fektettem őket, raktam rá a hagymás szószból és letakarva beküldtem őket a 170 fokra előmelegített sütőbe, ahol bő 2 órán át melegedtek.

Közben nekiálltam a zöldségek feldarabolásának a ratatuille-hoz. Szerencsére locsolkodás ügyéből kifolyólag pont arra járt szakértő barátunk , s látva ténykedésemet, rögtön fel is világosított, mi is az étel elkészítésének helyes módja. Floyd szerint ugyanis (és több autentikus francia recept is említi ezt a módozatot) minden zöldséget külön kell megsütni. Úgyhogy 3-4 kanál olívaolajon szépen külön megsütöttem a felkockázott-megsózott lecsöpögtetett padlizsánt, cukkinit, pritamin paprikát, a nyolcadokba vágott hagymagerezdeket és a magjától-levétől megszabadított paradicsomnegyedeket. A megsült zöldségeket egy serpenyőbe öntöttem, sóztam, borsoztam, 2-3 gerezd fokhagymával, petrezselyemmel, bazsalikommal, és kakukkfűvel illatosítottam, majd kb. 10 percig együtt pároltam.

Amikor a bárányt már puhának éreztem, fedő nélkül 15 perc alatt – a szaftjával locsolgatva- ropogósra sütöttem.

/N/

Tags: bárány, cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom