Posts Tagged ‘kelkáposzta’

kaposztas_lepeny

Bármilyen hihetetlen, azért a sütiken és fagyikon kívül eszünk ám rendes ételeket is – mondjuk ebben a melegben csak nagyon alapjáraton működök, szempont, hogy minél egyszerűbb legyen és minél kevesebb időt kelljen a tűzhely mellett töltenem.

Ez a franciás káposztás lepény mindkét kritériumnak megfelel, olyan tipikusan teraszra-kiülős-hozzá-rozét-kortyolgatós étel. Még az alapvetően hús+köret párti Férjnek is nagyon ízlett és másnap némi camembert sajttal meggrillezve is isteni volt.

Kelkáposztás lepény (Galette au chou)

fél fej kelkáposzta, felcsíkozva

2 ek olívaolaj

200 g húsos füstölt szalonna, felkockázva

2 tojás

egy csokor újhagyma

3 gerezd fokhagyma

egy csokor petrezselyem, apróra vágva

só, bors

200 g liszt

200 ml tej

A sütőt 180 ºC-ra előmelegítettem.

A káposztát kevés víz felett kicsit megpároltam (tényleg csak kicsit, nehogy összeessen). A szalonnakockákat pici olajon ropogósra sütöttem. A kisült zsiradékkal kikentem egy magasabb falú piteformát.

A ropogós szalonnakockákat összekevertem a tojásokkal, az apróra vágott hagymákkal, a petrezselyemmel és a fűszerekkel. Végül a tejet és a lisztet is hozzáadva tésztaszerű masszát kaptam. Ennek a felét a formába kanalaztam, ment rá a párolt káposzta, majd a másik fél tészta a tetejére.

35 percig sült, amíg szép aranyszínű nem lett.

forrás: Joanne Harris – Francia konyha

Print

Tags: ,

19
máj

Tavaszi étel őszi napokon….

   Posted by: Niki    in Ennivaló

sparga_ujkrumpli_koret

A múlt héten – a nagy sikerre való tekintettel  – kétszer is elkészült ez az étel. Nem egyértelmű, hogy egytálétel, vagy köret – bár nekem magában jobban ízlett, mivel így is elég sok íz van benne, amit élvezni lehet.

Tele van a tavasz ízeivel – újkrumpli, spárga, friss kelkáposzta – talán hamarosan az időjárás is észbekap és az évszaknak megfelelően viselkedik….

Újkrumplis-spárgás egytál (vagy köret)

1 kg újrumpli

kb. 125 g húsos szalonna (kolozsvári)

1 csomag spárga

egy fél fej kisebb kelkáposzta

1 nagy csokor petrezselyem

1 marék bazsalikom

pár levél menta

só, bors

A szalonnát apró kockákra vágtam és 2 ek olajon kisütöttem. A szalonnakockákat kiszedegettem a zsírból és egy tányérre félretettem.

A zsiradékos serpenyőbe dobtam a felkockázott újkrumplit, sóztam, borsoztam és fedő alatt félpuhára pároltam. Közben a spárgáka tmegpucoltam és kb. 2 centis darabokra vágtam, a kelkáposztát pedig felcsíkoztam.

A félig megpuhult krumplihoz adtam a spárgát és a kelkáposztát, összekevertem és visszatettem rá a fedőt. Ennek már nem kellett sok idő, mert azt akartam, hogy a kelkáposzta és a spárga is roppanós maradjon.

A végén rádobtam a felaprított zöldfűszereket, sóztam, borsoztam, majd a félretett szalonnakockákkal megszórtam.

Print

Tags: , , ,

7
nov

Teljesen begőzöltem!

   Posted by: Niki    in Ennivaló, Gyors&könnyű, egytálétel, köretek, vega

colcannon
Ne aggódjatok, csak elkapott a gőzölési/párolási láz és a lehetőségek, amit a Tefal VitaCuisine gépe nyújt. Gőzöltem már benne lazacot és zöldségeket, de roppant “egészséges” csokoládéfelfújtat (puddingot) is.

Régóta a listámon szerepel már az írek tradicionális ‘colcannon‘-ja, azaz (kel)káposztás krumplipüréje. És ha már a csíkokra vágott kelt úgyis a párolóban terveztem elkészíteni, gondoltam a krumplit is mellédobom. Legnagyobb meglepetésemre 25 perc alatt a krumpli is tökéletese puhára főtt/párolódott benne, már csak össze kellett az alkatrészeket keverni.

Persze ír étel lévén több babona is kapcsolódik ehhez a látszólag egyszerű ételhez.

Régen a hajadon lányok Mindenszentek estéjén  néhány kanál colcannont tettek a harisnyájukba, s a bejárati ajtó kilincsére akasztották. Aki először jött be azon az ajtón, az lett a jövendőbelijük. A dolog higiéniai vonzatáról most nem kívánnék szót ejteni….

A másik idevágó hagyomány szintén a férjkereséssel kapcsolatos: a falubéli hajadonoknak egy kupac káposztából bekötött szemmel kellett választani, s a káposzta gyökere adott némi támpontot a leendő férjjel kapcsolatban: mennyire tömzsi, hosszú, szőrös, stb. Itt némi erotikus felhangot is felfedezni vélek, de hát rossz az, aki rosszra gondol…

És itt még mindig nem ért véget a dolog: az elkészített colcannonbe egy gyűrűt rejtettek, s a szerencsés megtalálóról azt feltételezték, hogy nemsokára lakodalmat ülhet. Láthatjuk, hogy már sok évvel ezelőtt is igen nagy volt a szingli-állomány, s az ide tartozó emberek minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy e szerepből kitörjenek.

Úgyhogy ha valaki esetleg ilyen krumplis-káposztás-zoknis akcióra vágyik, íme a recept:

Ír colcannon

600 g krumpli, pucolva, kockázva

kb. 300 g kelkáposzta, csíkokra vágva

1,5 dl tejszín

50 g vaj

só, bors

szerecsendió

A pároló egyik kosarába a krumplikockákat tettem, a másikba pedig a felcsíkozott kelt. Az aljába vizet öntöttem, 25 percre beállítottam az órát és magára hagytam a gépet.

Mikor a csengő hírül adta a zöldségek elkészültét, kiszedtem a krumplit, áttörtem és ráöntöttem a tejszínt és a vajat. Összekevertem, majd a kelcsíkokat is beleforgattam, sóztam, borsoztam, csipet szerecsendióval ízesítettem.

Tálaláskor még vajkockákat szórtam a tetejére és gyönyörködtem, ahogy beleolvadt. Gyűrű most nem került bele, lévén nekünk nem aktuális a házasodás és még a gyerekeimet is zsenge korúnak tartom hozzá :-)


Print

Tags: , ,

kacsamell_ii

Ez a recept is már régóta várta, hogy minden szükséges hozzávaló egyszerre legyen itthon. De vagy a kelkáposztát használtam el másra, vagy a körtét falták fel a gyerekek.

De ami késik nem múlik, sikerült összeszednem a hozzávalókat és már indulhatott is Gordon Ramsay újabb remek receptjének elkészítése. (A GoodFood októberi számából)

Bevallom, most készítettem először roséra a kacsamellet és igazán nagy sikert aratott – bár a gyerekek gyanúsan méregették a belőle távozó, kissé véres levet :-) Tanulság: legközelebb úgy vágom fel, hogy ne legyenek a közelben.

A tejszínes, gesztenyés kel is meglepő ízkombináció volt – én azért csempésztem bele egy kis fokhagymát – de a legjobb a csillagánizsos karamellizált körte lett. Ahogy a balzsamecetes karamell, a csillagánizs és a zamatos körte íze összesimult……

Kacsamell gesztenyés kellel és karamellizált körtével

egy nagy bőrös kacsamellfilé

3 gerezd fokhagyma – nem kell megpucolni

néhány kakukkfűágacska – vagy szárított kakukkfű

só, bors

a krémes kelkáposztához

egy fél kelkáposzta, vékonyan felszeletelve

kb. 80-100 g bacon, apróra vágva

kakukkfű

egy fél zeller, apró kockákra vágva

2 gerezd fokhagyma, apróra vágva

50 ml tejszín

100 g mirelit hámozott gesztenye, felengedve, durvára vágva

a karamellizált körtéhez:

2 körte

4 csillagánizs

6 ek cukor

3 ek balzsamecet

Először a kacsamelleket vettem kezelésbe. Gondosan kiszedegettem a benne maradt tollakat, tokokat, majd rácsszerűen bevagdostam a bőrét. Sóval, borssal bedörzsöltem és egy serpenyőbe raktam a bőrös részével lefelé. Amint elkezdte kiengedni a zsír, hozzáraktam a fokhagymagerezdeket és a kakukkfűágacskákat és a legkisebbre állítottam alatta a tüzet. Így 15-20 percig süldögélt, mialatt elkészítettem a köretet.

Egy másik serpenyőbe elloptam 2-3 ek zsírt a sülő kacsa alól és megpirítottam rajta a baconszeleteket és a zellerkockákat. Rádobtam a kelcsíkokat, sóval, borssal kakukkfűvel ízesítettem és jól átforgattam. Hozzáöntöttem 1 dl vizet, és kb. 10 perc alatt roppanósra pároltam. Ekkor mehetett bele a gesztenye és a tejszín is, amivel már csak épp hogy átforraltam.

Mielőtt a kacsa elkészült, még pont volt időm a körtét is megcsinálni. A gyümölcsöket meghámoztam, félbevágtam és karalábévájóval kiszedtem a magházát. Az így keletkezett mélyedésbe pedig egy-egy csillagánizst nyomkodtam.

A cukrot megkaramellizáltam, ráöntöttem a balzsmaecetet – vigyázat, vadul spriccelni fog – és a ragacsos szirupban megpároltam a körtét.

Miután a köretekkel végeztem, megfordítottam a kacsamellet, hogy a húsos fele is megsüljön. 5 percig pirítottam hogy belül puha, szaftos maradjon.

Néhány perc pihentetés után szeleteltem, és a tejszínes kellel, a karamellizált körtével és a serpenyőben maradt balzsamecetes karamellel tálaltam.

N.

Print

Tags: , , , , , ,

23
nov

Zöldséges rétes

   Posted by: orsi    in Ennivaló, főételek, köretek, sósak, vega

              

Könnyű ebédnekvalón törtem a fejem, amikor az egyik kedvenc könyvemet a Nélkülözhetetlen Vegetáriánus Könyvet lapozgattam – ebben mindig találok valami épp megfelelőt. Egyszercsak előttem termett egy párolt zöldségekkel megtöltött klasszikus rétes. Semmi varázslat vagy extra hozzávaló, ez a recept bátor kezdőknek való, a végeredmény mégis elkápráztatja a vegetáriánusokat és meggyőzi a húsevőket a zöldségek létjogosultságáról a tányérjukon.

Egy fontos dologra kell odafigyelni, a réteslap minőségére. Némelyik annyira össze van töredezve vagy ragadva, hogy puzzle-t játszhatunk vele mire összerakjuk annyira, hogy tölthető legyen. De ilyen esetben sincs veszve semmi – mint az a képen is látható. Egy tálka meleg vízzel ecseteljük be a lapokat, hogy megpuhuljanak (így könnyebb velük dolgozni) és csak utána kenjük át vékonyan a tésztát olajjal vagy olvasztott vajjal, hogy ropogósra süljön. Ha ugyanis sok zsiradék kerül a tésztába az ehetetlen lesz, úgy megszívja magát.

 

Zöldséges rétes  (2 rúd – 6 adag)

egy csomag 8 lapos réteslap

2 ek szezámmag

 

Töltelék:

egy közepes fej hagyma (lehet lila is)

2 szál újhagyma

1 kaliforniai paprika (nálam most zöld volt)

2 nagy kel levél

8 dkg kukorica ( most mirelit volt)

egy marék apró csiperkegomba

egy közepes szál répa

egy marék fenyőmag

tengeri só

frissen őrölt fekete bors

  

A zöldségeket előkészítem: a hagymát vékony csíkokra vágom, az újhagymát felkarikázom, a gombát vékonyra szeletelem, a répát julienne-re aprítom, a kelleveleket felcsíkozom és a paprikát 4 részre vágva szintén csíkokra vágom.

A hagymát az újhagymával két evőkanál olajon megfuttatom, sózom és borsozom, majd rádobom a répát és a paprikát. Pár perc elteltével mehet utána a kukorica és a kellevél csíkok. Újabb pár perc elteltével a gomba, amit roppanósra hagyok és le is zárom a lángot alatta. Beleszórom a fenyőmagot, amit előtte száraz serpenyőben illatosra pirítottam. Fedetlenül hagyom kihűlni a zöldségeket, így megszikkadnak annyira, hogy nem áztatják el a tésztát.

A sütőt előmelegítem 200 fokra, egy tepsibe sütőpapírt fektetek. Egy konyharuhát bevizezek, arra fektetem az első réteslapot. Ha a lap nincs kiszáradva vékonyan megkenem olajjal és így rétegezek négy lapot egymásra. A töltelék felét a tészta felém eső szélére terítem hurka alakban a szélektől 3-4 cm teret kihagyva. Elkezdem feltekerni, közben behajtom a két szélét, s azzal tekerem tovább, így lezárva. A második adagnál ugyanígy járok el.

A két rudat az illesztéssel lefelé fektetem a tepsibe, vékonyan megolajozom (vagy vizezem) a tetejüket és megszórom szezámmaggal. Nagyjából 20 perc alatt aranybarnára sütöm, s 10 perc pihentetés után tálalom. Készítek mellé tejfölt az asztalra – már csak magam miatt is …

 

Forrás: Nélkülözhetetlen Vegetáriánus Könyv (Vince Kiadó, 2000)

 

O.

Print

Tags: , , , ,

18
okt

Vegetáriánus rakott kel

   Posted by: orsi    in Ennivaló, főételek, vega

 

A káposztafélékkel egész életemben remek kapcsolatot ápoltam, akárcsak a rakott és csőbensült ételekkel. Sőt, ha végiggondolom nálunk a rakott ételek mindig csőbensültek voltak, lévén egytől egyig nyakon öntöttük őket valamiféle sűrű öntettel, esetleg reszelt sajtot is szórtunk rá, ami gyönyörű arany kéreggé sült az illatozó étel tetején.

Az egyre növekvő gondom ezekkel az ételekkel az volt, hogy a töltelék mindig darált hús alapú ragu volt. Míg a család többi tagja nagy örömmel ette, én azon törtem a fejem hogyan készíthetném el máshogyan. Végül ahhoz a megoldáshoz folyamodtam, hogy vettem az alapanyagokat, amiket alkalmasnak találtam, elfelejtettem az eredeti ételt és így tudtam alkotni egy újat. Dicsekvés nélkül állíthatom, isteni lett!

Tanulságok:

1. a kelkáposzta és a kéksajt egymásnak lettek teremtve

2. a bulgur diós aromája miatt remekül passzol a kéksajthoz

 

Vegetáriánus rakott kel (6 személyre)

egy közepes fej kelkáposzta

25 dkg bulgur

45 dkg tejföl (egy nagy pohárnyi)

2,5 dl sűrű tejszín

10 dkg kéksajt (nálam: Bleu D’auvergne)

csipet cayenne bors

2 tk szárított majoranna

frissen őrölt színes bors keverék

tengeri só

12,5 dkg mozzarella

 

A kelkáposzta külső leveleit eltávolítjuk és roppanósra főzzük egy nagy fazék vízben. Amint kész kihűtjük és leveleire szedjük. A túl vastag ereket kivágjuk, majd félretesszük. A sütőt 220 fokra melegítjük elő.

A bulgurt kétszeres mennyiségű sós vízben puhára főzzük. A tejfölt a tejszínnel a cayenne borssal, a sóval, a majorannával és a borskeverékkel kikeverjük és odakészítjük a kezünk ügyébe.

Egy kisebb tepsit (kb. 18*30 cm) kiolajozunk vékonyan és 6 nagyobb levéllel kibéleljük. A bulgur felét rásimítjuk, majd a tejföl harmadával meglocsoljuk, végül a kéksajt felét elmorzsoljuk rajta. Jöhet egy újabb réteg káposzta, a bulgur másik fele, a tejföl második harmada és a kéksajt másik fele.

Egy réteg kelkáposztával zárjuk a sort, amire a maradék tejfölt szétterítjük és ráreszeljük vagy szeleteljük a mozzarellát. Még itt is tekerhetünk rá színes borsot, majd 25-30 percre a sütőbe toljuk. Amint megsült kivesszük, 10 percet pihentetjük majd tálalhatjuk.

 

O.

Print

Tags: , , , , ,