Tag-Archive for » dió «
22
máj
Már napok óta csak különböző fagylaltkreációk kavarogtak a fejemben – ötlet van bőven, csak győzzem megvalósítani.
Nem tudom egyébként ti hogy vagytok vele, nekem néha teljesen váratlanul jönnek a legjobb ötletek. Mondjuk a vonaton ülve, zenehallgatás közben – igen, ilyenkor is ételekre gondolok. Mostanában legtöbbször fagyikra (kivéve, mikor 3 fok van reggel). Nálam ez olyan, mint Gombóc Artúrnál a csoki. Lehet gyümölcsös, joghurtos, karamellás… És az ezévi célkitűzésem a Vári cukrászda céklafagyijának reprodukálása (sajnos ehhez előbb alaposan meg kell kóstolnom 
)
Szóval idén az első befutó egy rumos-diós fagylalt lett. Az alapízt a tej-tejszín keverékben egy éjszakán át áztatott pirított dió adja, majd a végén került bele némi karamellizált cukron megforgatott és apróra nyesett dió is. Szerintem jó lett és a többiek sem panaszkodtak.
Rumos-diós fagylalt
100 g enyhén megpirított dió
500 ml tejszín
250 ml tej
150 g nádcukor
1 rúd vanília
6 tojássárgája
egy löttyintésnyi STROH rum (ebből ennyi elég is, mert 80%-os…)
a ropogós dióhoz
5-6 ek nádcukor
2 nagy marék pirított dió
A tejet, tejszínt és a cukrot összemelegítettem, beleszórtam az apróra vágott diót és a vaníliát, egyet forraltam rajta, majd a tűzről lehúzva egy éjszakát állni hagytam.
Másnap leszűrtem, melegíteni kezdtem, majd a tojássárgákat belekeverve, kis tűzön, folyamatos kevergetés mellett krémet főztem belőle (vigyázzunk, 80ºC fölé ne menjen a hőmérséklet, mert a tojás kicsapódik)
A krémet hideg vízfürdőbe állítva kihűtöttem, néhány órácskát a hűtőben pihent, hozzálöttyintettem azt a kis rumocskát majd a ment a fagyigépbe.
Közben a cukrot karamellizáltam, a diót rádobtam, összeforgattam, majd sütőpapírra öntöttem. Amikor kihűlt, durvára vágtam és a fagyival együtt dobozba rétegeztem.
[1] http://www.sajtkukac.hu/wp-content/uploads/2012/05/rumos_dió_fagyi.jpg
[2] http://www.sajtkukac.hu/?p=5069
31
jan
Múltkoriban zaklatott a Nagy valami fűszeres mogyoróval, ami állítólag nagyon finom. De mikor az orra alá dugtam az összetevőket leíró papírdarabot, mindjárt leolvadt az arcáról a mosoly. Abban viszont egyetértek, hogy időnként az embernek sürgősen valami sós rágcsát kell kerítenie, filmnézéshez, olvasáshoz vagy a netes barangoláshoz. Ehhez jó ötlet a fűszeres diófélék keveréke például – hihetetlen, mennyivel jobbak megpirítva – és jön még majd egy elképesztően egyszerű kréker is.
A fűszerezés persze szabadon változtatható, az enyémbe most rozmaring került – meglepő, mi? – mellé narancshéj és jófajta tengeri só. Nagygyerek tetszését is elnyerte, csak a diókat pöckölte módszeresen arrébb, amit viszont egyáltalán nem bántam, mert szerintem meg az volt a legfinomabb.
Fűszeres diófélék
5 bögrényi vegyes dióféle (nálam dió, törökmogyoró, kesudió és földimogyoró)
2 tk tengeri só (fleur de sel)
1 ek friss rozmaring, apróra vágva
2-3 ek olívaolaj
1 bionarancs reszelt héja
A dióféléket összekevertem, az olívával és a fűszerekkel alaposan összeforgattam, majd sütőpapíros tepsibe öntöttem.
Előmelegített sütőben 180ºC-on aranybarnára sütöttem.
Egyszerű, nem?
24
jan
Hétvégén újabb baguette-ek készültek, persze mint az utóbbi napokban mindenbe, így ebbe is került némi friss rozmaring. Mellette a pirított dió és a rozsliszt adott karakteres ízt a kenyérnek.
Diós-rozmaringos-rozsos baguette
250 g rozsliszt
250 g kenyérliszt
100 g pirított dióbél, durvára vágva
1 kk friss rozmaringlevél, felaprítva
kb. 300-350 ml víz
30 g friss élesztő
A hozzávalókból tésztát dagasztottam – a vizet apránként adagolva hozzá. Akkor jó, amikor szépen elválik a dagasztótál falától és összeáll.
Meleg helyen másfél órát kelesztettem.
3 egyforma részre szedtem, átgyúrtam és vékony baguette formákat gyurmáztam belőlük. A tetejét éles késsel bevágtam és a formában hagytam kelni még egy jó órát.
200ºC-ra előmelegített sütőbe toltam, vízzel megspricceltem és 30-35 perc alatt készre
11
jan
A Doki által hirdetett Magazine Monday, Könyves Kedd, stb. mozgalmak mellett én a Használd-El-A -Maradékokat-A- Kamrából felhívást intéztem magamhoz. Hajlamos vagyok óriási készletet összegyűjteni a félig elhasznált tartós élelmiszerekből (ki nem?) majd persze úgy elásni a polcok rengetegében, hogy hónapokig nem kerül elő.
De most ennek vége. Kéthetente razziázni fogok a spejzben és vesszenek a maradékok – aminek sikerül megúsznia a tisztogatást, az mehet a molyoknak.
Az első ilyen áldozat egy zacskó rozs volt. Már ezer éve bekönyvjelzőztem ezt a rozsfasírtotRongybaba blogján, itt volt az ideje az elkészítésnek. Nekem a rozs mellé nagyon kívánkozott bele némi dió is, mellé pedig a gyrosnál nagy sikert aratott csípős cékla ‘chutney’ készült el. Ez nagy gyereknél olyannyira motiválóan hatott, hogy grátiszba befalt egy csomót a rozsgolyókból, mintegy a cékla kíséreteként 
Diós rozsgolyók
1 bögre rozs
1 nagy fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
2-3 nagy marék dió durvára vágva
só, bors, bazsalikom
(1 tojás)
néhány kanál rozsliszt
A rozst előző este beáztattam.
Másnap bő, picit sós vízben puhára főztem. Na, nekem már ebben a fázisában is nagyon ízlett, nemhiába a búzás torta töltelékét is mindig megdézsmáltam.
Mikor kicsit kihűlt, aprítógépben nagyjából pépesítettem – azaz csak próbáltam, mert nem igazán történt vele nagy dolog. Lehet, kitartóbbnak kellett volna lennem – így biztos ami biztos alapon inkább hozzáütöttem egy tojást. ment bele az apóra vágott hagyma, fokhagyma és petrezselyem, a fűszerekkel ízesítettem, a lisztet is belekevertem, majd vizes kézzel kis gombócokat formáltam és olajban kisütöttem.
Valami isteniek voltak a szélén ropogósra sült rozsszemek
05
jan
A fényképen lévő darab még valamikor régen, az óévben készült ( vicces módon pár nappal azelőtt, hogy FlatCatnek is eszébe ötlött egy hasonló, de ezen mi már meg sem lepődünk ) de ez volt az az étel, amit a legtöbbször újráztam. Rengeteg változatban próbáltam már a csicsókát, de végülis nekem nyersen ízlik a legjobban. A zöldalma harsogása magától kívánkozott hozzá, a roquefort sajt, a dió és a friss csíra meg ment utána.
Próbálok visszatérni a szokásos menetekbe, de állati nehezen megy. Ma úgy ért reggel az óracsörgés, mintha egy nagy hólapáttal hátba vágtak volna. Még szerencse, hogy nemsokára itt a hétvége.Főzésileg is “auto-pilot” módban vagyok, teljesen alapok mennek, de majd megpróbálok kapcsolódni DP remek kezdeményezéseihez, hátha úgy könnyebb lesz….
Almás csicsóka saláta
2-3 csicsóka
1 savanykás zöldalma
egy marék dió, lehetőleg picit megpirítva
kevés márványsajt
citromlé
olívaolaj
csíra
A csicsókát meghámoztam, az almát csak megmostam és mindkettőt nagyjából egyforma, vékony szeletekre vágtam. A citromlével összeforgattam, majd rászórtam a durvára vágott diót és a csírát, rámorzsoltam a sajtot és megöntöztem egy kevés olívával.
Sült húsok mellé is kiváló kísérő, de nekem magában is megállja a helyét.