“Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.”

Méghogy a sütés megnyugtat, mi?

Na jó, nem kell aggódni, csak a legkedvesebb fotósom kreatívkodott –  vagy benne lehet tudatalatt, hogy nem szereti a muffint? Mindenesetre ő kapott egy csokikrémes kávés süteményt is, érdekes, azt nem szegezte a falhoz 

Na de vissza a muffinhoz – a Törökbálint Kiadó jóvoltából megkaptam Rachel Allen A család kedvencei című szakácskönyvét. A receptek nagy része  egyszerű, hétköznapokra való max. félórás finomságok – ezek nagyon jól fognak jönni a munka utáni “jaj-gyorsan-kéne-valami-holnapra-a gyerekeknek-ebédre” pillanatokban.

Elsőként a jól bevált banán-mogyoróvaj kombinációt próbáltam ki, ezúttal muffin formában. Csanádnak olyannyira bejött, hogy le is adott egy rendelést a két hét múlva esedékes jótékonysági iskolai bazárra  Mondjuk azt az adagot majd felturbózom némi savanykás ribizlilekvárral a közepén – s így már majdnem peanut butter and jelly sandwich lesz….

Banános-mogyoróvajas muffin (elvileg 12, nekem  15 lett belőle)

2 tojás

150 g nádcukor

50 g vaj (olvasztva)

2 banán villával összetörve

275 g sima fehérliszt

50 g zabpehely

1 ek sütőpor

125 mogyoróvaj (crunchy)

200 ml tej (az eredeti receptben 250 szerepelt, én azt kicsit soknak találtam…)

Első lépésként a sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra, a muffinsütőbe meg beledobáltam a papírkapszlikat (nem mintha látszana a képen, de almazöld volt, kis fehér pöttyökkel)

A tojást enyhén felhabosítottam, hozzákevertem a mogyoróvajat, a banánt és a vajat, majd felváltva a tejet és a liszt-zabpehely-sütőpor kombót.

Kanállal a formába kanalaztam és kb. 22-25 percig sütöttem.

——————–

Ha már velem kezdődött, akkor végződjék is velem… :

(A Férj)