A szombati bloggertalálkozó feladta a leckét – ahogy olvastam másoknak is – mert pénteken estig dolgoztam, majd szombaton délig. De ugyebár a tehetséges konyhatündér az ilyen feladatoktól fejlődik és talál meg ilyen jó recepteket. Nálam ez volt a gougére ami egy sajtos fánkféle. Burgundiában hagyományosan bórkóstolók kísérője, de kiváló meleg előétellé is válhat.

Égetett tészta az alapja, amit mindenkinek ajánlok a figyelmébe, mert nagyon sokrétű a felhasználhatósága.

2 dologra kell nagyon odafigyelnünk:

1. A tészta készítésekor hűlni kell hagynunk a forró masszát, amelybe belekerül a tojás (egyenként!), különben a tojás megég (=rántotta) és nem tudja felfújni a tésztát sütés közben.  

2. Az égetett tészta titka a gőzös sütő. Ezt legegyszerűbb egy lábos vízzel megoldani – ez az új sütőknél 1-2 dl vizet jelent, mivel olyan jól zárnak, hogy nem illan el  a gőz. A régebbi sütőknél több vízre lesz szükségünk.

Egy bónusz információt azért még megjegyzek: bármily kicsiknek tűnnek a tésztagolyóink, lassú sütést és közepes hőfokot igényelnek, mert így lesz ideje felfújni őket a tojásoknak.

Mindenkinek ajánlom aki még nem próbálta otthon elkészíteni, mert az előregyártott, készen kapható tészta a nyomába sem ér a mienknek! És persze mindenki el lesz ájulva konyhatündérségünk végtelen magaslataitól, s csak mi fogjuk tudni, hogy milyen semmiség elkészíteni.

 

Gougére kéksajtkrémmel töltve (kb. 30 db)

Tészta:

13 dkg liszt

6 dkg vaj

1/2 tk frissen reszelt szerecsendió

1 tk só

4 tojás

nagy marék reszelt sajt (kb. 6-8 dkg, pl. cheddar)

 

A sütőt előmelegítjük 170 fokra, sütőpapírt terítünk a sütőlapra. Egy közepes lábosban 2,5 dl vizet felforralunk a vajjal, a szerecsendióval és a sóval. Amint felforrt és a vaj elolvadt, a tűzről lehúzva egyben hozzáadom a lisztet, eldolgozom és 1-2 percre visszateszem a lángra, végig kevergetve, míg a tészta elválik az edény falától.  

Félrehúzom a lángról, hagyom hűlni. Közben előveszem az elektromos habverőt, de robotgépbe is belezuttyinthatjuk – kinek mi van kéznél – ezzel ugyanis sokkal kevesebb erőfeszítéssel kapunk fényes, krémes masszát. A tojásokat külön keverem bele, végül pedig a reszelt sajtot adom hozzá.

A tésztát betölthetjük nyomózsákba illetve két kiskanállal formázhatjuk kis diónyi gömbökké. Két sütőlapon lehet kisütni, mert meg fognak nőni. A sütési idő 25-30 perc, de a felétől érdemes ránézni. A sütőből kivéve rácson hűtjük ki és érdemes rajta tárolni, mert ha nem szellőzik megpuhul.

 

Kéksajtkrém

20 dkg tömlős natúr sajtkrém

25 dkg ricotta

10 dkg kéksajt (pl. Bleu D’Auvergne vagy Gorgonzola)

csipetnyi fehér bors

csipet cayenne bors

1/2 tk majoranna

 

A ricottát összetörtem egy villával, majd  elkevertem a krémsajttal, belereszeltem a sajtot és fűszereztem. Pár ek tejet adtam hozzá és egy botmixer segítségével teljesen krémesre dolgoztam. Egy éjszakát pihent a hűtőben, majd másnap nyomózsákba kanalaztam és betöltöttem vele a fánkokat.

 

Forrás: Le Cordon Bleu: Tésztában sült finomságok (Vince Kiadó, 2007)

 

A szerencsétlenséget szenvedett torta receptje itt található, nagyon ajánlom a csoki-vanília párosítás szerelmeseinek.

  

Nagyon köszönöm a szép szombat délutánt, jó volt találkozni Veletek.

 

O.

Tags: , ,

This entry was posted on Kedd, október 14th, 2008 at 12:19 du. and is filed under Ennivaló, pékség, sósak, vega. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

5 comments so far

 1 

Micsoda szerencse, hogy ma, mikor olvastam ezt a posztot, nem javítottalak ki, valahogy így: “Épp tegnap este hallottam a Gundel cukrászától, hogy nem kell hűlni hagyni a tésztát a tojások bekeverése előtt”:))) Azt viszont csak megkérdezem a tegnapi este fényében: nem sok az a sütési 25-30 perc?:O

október 14th, 2008 at 7:54 du.
sajtkukac
 2 

Ezt a blogot ketten írjuk Orsival, ő posztolta ma ezt az égetett tésztát – amit egyébként kóstoltam szombaton, isteni volt. Kicsit ugyan sűrűbb volt, mint a “Józsi” készítette gömböcke, de ehhez a kéksajtos töltelékhez jobban is illett.
Én eddig egyszer próbálkoztam ezzel a tésztával, de az katasztrofális lett. A tegnapi eset azonban elég meggyőző volt, mindenképpen ki fogom próbálni!!

Niki

október 14th, 2008 at 8:22 du.
orsi
 3 

Kedves fakanál!

Ehhez a recepthez ennyi a sütési idő. Nekem is mondta Niki, hogy a Gundelben kb. 12 perc alatt sültek ki a kicsik és a nagyobb golyók már át sem sültek ezalatt az idő alatt. Nálam 12 perc után kezdtek megnőni, de akkor még bőven nyersek voltak. Végül pingpong labda méretűre nőttek és még ennyi sütés után is csak ilyen világos színük lett.

A vicces a dologban az, hogy nekem egy cukrász ismerősöm adta ezeket a tanácsokat, amelyek alkalmazása mellett még soha sem sikerült elrontanom ezt a tésztát. Ezért tanítom ezt a módszert minden érdeklődőnek.

O.

október 15th, 2008 at 12:24 du.
 4 

Orsi, ez olyan dolog, mint a fodrászoknál, kozmetikusoknál, informatikusoknál lehet. Mindegyik leszólja az előtte ténykedő munkáját. (”Uram isten, ki volt az az idióta, aki így konfigurálta ezt a gépet?” “Jó ég, aki ezt a frizurát vágta, az hol tanult?:)))) No, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Józsi cukrász is ezt csinálta volna, nyilván neki az a tapasztalata, amit ő tanít, nem is akartam én erről vitát nyitni. Igazából a komment elküldése után realizáltam, hogy a posztot nem Niki írta, hanem Te:)

október 15th, 2008 at 2:13 du.
orsi
 5 

Kedves fakanál!

Nincs is ezzel semmi gond, sőt Niki annyira belemelegedett a témába, hogy ha elkészíti a látottak alapján, biztosan beosonok hozzá egy kóstolóra, mert kíváncsi vagyok erre a változatra is. :-)

O.

október 15th, 2008 at 4:32 du.

Leave a reply

Név (*)
E-mail (nem publikus) (*)
URI
Comment