.

A tápiókáról először Mályvacsiga blogján olvastam, s rögtön be is szereztem egy zacskóval. Meg persze utánanéztem, hogy “mi fán is terem” ez a dolog. Hát nem fán….

“Az eredeti növény, a kasszáva/manióka a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó, Amerika trópusi részein őshonos, keményítőtartalmú élelmiszernövény. A Föld minden trópusi vidékén termesztik gumós gyökeréért, amelyből lisztet, kenyeret, keményítőt és alkoholtartalmú italt készítenek. A maniókát elsőként valószínűleg a maják termesztették a Yucatán-félszigeten.

A növény gyökeréből kivont, szárított keményítőlisztből készül a tápióka. A pudingok fő alapanyaga, de használják levesek, mártások sűrítésére. Zselatinizált kb. 2 mm-es granulátum, hasonló a szágóhoz (sago).

A feldolgozás során a keményítőszemcsék a hő hatására kis, szabálytalan csomókká alakulnak, s ezekből további sütéssel készül a tápiókapehely. Tápiókagyöngy készítéséhez a még nedves tésztát szitán morzsolják át. A különböző szemcseméretekben forgalomba hozott granulált tápiókát a tápiókapehely megőrlésével nyerik.”

(forrás: terebess.hu)

A kis gömböcskék tényleg teljesen úgy néznek ki, mint a homeopátiás golyócskák, úgyhogy nálunk “tudod-olyan-gyógyszeres-puding’ néven híresült el az alkotás. Első alkalommal az áztatás után vízben főztem meg, mézzel, nádcukorral és fahéjjal, illetve szegfűszeggel ízesítettem. A golyócskák átlátszóak lettek, de az őket körülvevő zselé (kocsonya) barna színben játszott. Mindenkinek ízlett, csak a külalakjával nem voltam elégedett.

Most kókusztejjel készült, nádcukorral és mézzel ízesítettem, majd meggyöntettel tálaltam. Az a jó benne, hogy tulajdonképpen bármivel variálhatjuk, gyümölcsökkel vagy tetszőleges fűszerekkel. Az Amerikában elterjedt változatában cukros tejben főzik, majd az enyhén felvert tojássárgákkal keverik össze, s vaníliával ízesítik. Máris megkaptuk a vaníliapuding egy alternatív elkészítési módját. Fokozhatjuk az élvezeteket, ha a felvert tojásfehérjével lazítjuk, majd gőzöljük, de akár cukrot is karamellizálhatunk a tetejére – és kész is a “tápióka brulée”.

A pudinghoz:

kb. fél bögre tápióka gyöngy, beáztatva

1 doboz kókusztej

ízlés szerint cukor, méz

1 csipet só

Az öntethez:

1 zacskó (kb. 40 dkg) meggy

2 evőkanál keményítő

cukor, méz

fahéj, szegfűszeg

Az előzöleg vízbe/tejbe áztatott gyöngyöket felraktam a tűzhelyre egy magasfalú lábasban (ugyanis hajlamos ‘köpködni’), és alacsony lángon, folytonos kevergetés és folyadékpótlás mellett addig főztem, amíg a kis gyöngyök teljesen átlátszóvá nem váltak.

Közben a felengedett meggyet átmelegítettem, felöntöttem 1 dl keményítővel elkevert vízzel végül cukorral, mézzel, fűszerekkel ízesítettem.

Öten csemegéztünk bőven belőle.

/N/

Tags: meggy, tápióka