Miért van az, hogy a levenduláról többnyire öregedő nénikék és molyirtó párnácska jut az eszükbe az embereknek? Nekem az egyik kedvenc illatom. Olyan friss, de mégis megnyugtató, biztonságot adó és finom.

Tavalyelőtt a fagylaltnak is nem várt sikere volt, így most bátran álltam neki a szörpnek. De arra én sem számítottam, hogy ennyire jó lesz! Arzén persze véletlenül sem került bele, annál több citrom! S a citromhéjjal valami olyan elképesztő egységet alkotnak a lila virágok – mind színben, mind illatban, sőt ízben is – amit elképzelni sem tudtam. Az első adag napok alatt elfogyott, de azóta már egy dupla adag is készült.

Kerti partira vodkával, szódával felnyomva, jégkockával ajánlom.

Levendula szörp

6 bögre cukor

6 (lehetőleg kezeletlen) citrom héja, vékonyan lehántva és a leve kifacsarva

2 bögre víz

2 bögre levendulavirág

A cukrot, a citromhéjat (vigyázzatok, a fehér része ne kerüljön bele) a citromlevet és a vizet egy lábasban felforraltam. Amikor a cukor már teljesen elolvadt, beleszórtam a levendulavirágokat, elzártam alatta a lángot és lefedve pihenni hagytam.

Néhány óra múlva átszűrtem, egyet forraltam rajta,  azon melegében üvegbe töltöttem és száraz-dunsztba dugtam (hungarocell láda, és alapos bebugyolálás).

Apropó, a címben idézett filmet nem tudná valaki kölcsönadni? Egy kis szörpöt szívesen felajánlanék érte cserébe

forrás: http://innbrooklyn.wordpress.com/2010/04/18/how-very-cordial/

Tags: citrom, levendula, szörp