.

Múlt hétvégén 60 kg meggy került a házhoz, melynek egy része a fagyasztóban végezte, de készült csokis és rumos-fűszeres meggylekvár, meg persze a hagyományos ízek kedvelőinek egy kis natúr meggydzsem is. És a kihagyhatatlan kandírozott-aszalt meggy készítését is elkezdtem. Egyelőre csak a cukorszirupban úszó meggyeket tudtuk fotózni, de ha teljesen kész van, hozok majd “utána” képeket is. Gondoljunk a télre is, mikor a gyümölcsválaszték igencsak beszűkül, milyen jó lesz elrágcsálni ezeket az édes-savanykás meggyszemeket, amelyek a napfényt is magukba gyűjtötték!

Edit barátnőmet lepte meg egyszer egy idős bácsi ezekkel a finomságokkal, persze egyből elkértük a receptet és vadul nekiálltunk a gyümölcsök kandírozásának és aszalásának. Legnagyobb sikere nálunk a meggynek volt, amit tél végén – erősen fogyóban lévén – már csak az kapott, aki vagy beteg volt, vagy nagyon jól viselkedett egész nap (ebbe a kategóriába szerencsére nálunk csak a 18 éven felüliek esnek….)

Az eljárás maga rém egyszerű, az egyedüli macera a gyümölcsök kihorgászása a szirupból, de ezt egy tésztafőző edény használatával egyszerűen megoldhatjuk.

Miből érdemes készíteni: minden gyümölcs alkalmas rá, ami kellőképpen kemény ahhoz, hogy ne ázzon szét a lében. Én meggyet, sárgabarackot (ehhez kifejezetten apró, kemény nem teljesen érett szemeket válogatok a piacon), szilvát és körtét próbáltam eddig. A körte kicsit ragacsos lesz ugyan (és nekem túlságosan édes is) de ez a gyerekeket egy cseppet sem zavarja – azért kéztörlőt ajánlatos csatolni hozzá.

És a folyamat: Minden kiló kimagozott gyümölcshöz számolunk 60 dkg cukrot, és minden kiló cukorra kell venni 4 dl vizet. Szóval elővesszük matematikai tudásunkat a múlt homályából és leporolgatjuk – vagy megkérjük a háztartásunkban élő okosabb gyermekeket esetleg férjeket (én ez utóbbira szoktam bízni magam) hogy számolják ki helyettünk – majd felszorozzuk a kellő számokat.

Pl.: (gy.k.) 5 kg gyümölcshöz kell – 5×60 dkg cukor →3 kg cukor

3 kg cukorhoz kell – 3x 4dl víz → 1,2 liter víz

(A férjem szerint úgy egyszerűbb, hogy 1 kg gyümölcs+ 60 dkg cukor + 2,4 dl víz. Biztos igaza van, de én tartom magam az eredti recepthez)

Ha a matek órán sikeresen túlvagyunk – innen már csak egyszerűbb lesz, ne féljetek – a cukorból és a vízből szirupot készítün. Ez kb. 10-15 perc alatt megvan, akkor jó, mikor már nem habos. Beletesszük a megtisztított, kimagozott, szükség esetén összevágott (a körtét negyedelni szoktam) gyümölcsöt. Nem mindig lepi el teljesen, ilyenkor jól átforgatom – persze óvatosan, össze ne törjön, a sárgabarack elég kényes – és egy fél nap alatt általában összeszöttyed (hú, de szép szó) annyira, hogy ellepje a folyadék.

Innentől kezdve 10 napig csak annyi a dolgunk, hogy a gyümölcsöt a folyadékból kiszedve – és ilyenkor jön nagyon jól a tésztaszűrős edény, amivel ez a folyamat egy mozdulatra csökken – a cukorszirupot felforralom, majd a tűzről lehúzva a gyümölcsöt visszateszem a lébe.

A 10 nap elteltével mehet napozni: nagy tálcákat papírtörölközővel kibélelek, szépen egyesével rárakosgatom a gyümölcsöket, tüllel, maradék függönnyel letakarom – ez kihagyhatatlan, mert a bogarak (is) imádják – és kiteszem a őket a napra. Hogy mikorra készül el, az teljesen időjárás függvénye, 40 fokos kánikulában egy-másfél nap is elég, egyébként 2-3 nap kell neki.

*Nemcsak a bogaraktól, de a gyerekektől és egyéb családtagoktól is érdemes távol elhelyezni, mert rejtélyes megfogyatkozás lesz a vége…..

Ha teljesen kiszáradt, befőttesüvegekbe rétegezem, a rétegek közé pedig papírdarabokat helyezek. Azóta vagyok ennyire elővigyázatos, mióta 2 éve nyáron asz aszalványok egy része bepenészesedett. Valószínüleg nem szárítottam ki rendesen, és a fémdoboz tárolóban nem is vettem időben észre a katasztrófát.

Szóval, aszalásra fel, elhihetitek megéri!

N.

Tags: aszalás, meggy