9
nov

A lángoló banán esete

   Posted by: Niki   in Ennivaló, édesek

sultbanan_I

Olyan könnyű a gyerekeket lenyűgözni! Elég némi rumot önteni a karamellás banánra és meggyújtani! A kisfiam szemében legalább 10 centit nőttem a “szuperanyaság” kategóriában. Aztán még ötöt, hogy a konyha sem gyulladt fel. (Bár ki tudja, lehet, hogy ez mínuszba számított)

Szóval az egész egy békés családi tévénézéssel indult. Akik ismernek, most csodálkozva kapják fel a fejüket, hisz nálunk ritkán található bekapcsolt állapotban a televízió. Pláne ha a gyerekek is ott tartózkodnak. Most azonban nem tudtam ellenállni, és látni akartam Gordon Ramsay-t élőben főzni (Viasat 3, péntek, 19.15)

A csemeték persze rögtön odaszivárogtak és boldogan fedezték fel a csodálatos lilakáposzta szülőatyját a képernyőn. Mondjuk a fiam következetesen Jamie Olivernek hívja – van még mit csiszolni a gyerek gasztronómiai tudásán. Szóval Gordon főzött. Először egy remek, fűszeres marhahúst (elkészítendők listájára felvezetve) majd jött az a bizonyos sült banán. A csemete pedig rohant papírért – ceruzáért, hogy azonnal jegyzeteljek. Majd a piacon beszereztük a hozzávalókat (banán, kókusztej), a kedves szomszédot megbíztuk némi rum vásárlásával, főztünk egy finom vaníliafagyi-alapot – s máris indulhatott a móka.

*a család igen erős presszionálására kimatradt belőle a chilli, pedig meggyőződésem, hogy úgy sokkal finomabb lett volna!

Sült banán

5 kemény, kicsit éretlen banán (a lényeg, hogy semmiképpen ne legyen, barna, löttyedt)

100 g cukor

20 g vaj

60 ml rum

60 ml kókusztej

(1 chillipaprika, kimagozva, felkarikázva)

a tálaláshoz vaníliafagyi

A cukrot egy serpenyőbe öntöttem és kis lángon, szép lassan – zaklatás nélkül – karamellizáltam. (Na ekkor mehetett volna bele a chilli) Rádobtam a nagyobb darabokra vágott banánt és gyorsan átforgattam a karamellen, majd a vaj is ment hozzá és megvártam, míg elolvad. Gyors mozdulattal ráöntöttem a rumot és flambíroztam a gyümölcsöt.

A ráöntött alkoholtól, ha alacsony peremű a serpenyő és elég gyorsan rázogatjuk, elvileg magától is beindul az égés. De ha nem, rásegíthetünk – mondjuk egy karamellizálópisztollyal, vagy egy hosszú gyufával.

Amikor leégett a láng (a konyhánk viszont még nem, hálistennek) hozzálöttyintettem a kókusztejet és óvatosan elkevertem.

Poharakba kanalazva tálaltam a forró banánt, a tetején egy gombóc vaníliafagylalttal.

És íme, a lángoló banán:

sultbanan_II

Tags: , , ,

This entry was posted on Hétfő, november 9th, 2009 at 3:15 du. and is filed under Ennivaló, édesek. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

7 comments so far

 1 

A gyerek “gasztro-tudás” csiszolásáról még annyit, hogy együtt mentünk el a piacra banánt vásárolni. Én szokás szerint elkezdtem válogatni a gyümölcsök között, valami szép, sárga, érett fürt után kutatva. Már majdnem megtaláltam az általam legszebbnek ítélt banánokat amikor a kisfiam figyelmeztetett, hogy “Apa, ne azt vegyed hanem keményet válasszál, mert olyan kell hozzá!” Lassan úgy érzem, hogy már a “főzéstudomány” terén is le kell mondanom otthon az ezüstéremről.. :-)

november 9th, 2009 at 3:47 du.
 2 

Én csokiszószosat szoktam lángoltatni, aminek a bevezetője a kevésvajon, cukron vagy mézen pirítgatás és hideg igazi tejszínhab jár hozzá. A világ legegyszerűbb desszertje, és midig nagy sikere van. Szó szerint kinyalogatják a tányért utána.:D

november 9th, 2009 at 4:47 du.
 3 

Ezt nekem is muszáj volt posztolnom :)
Valóban érdemes kipróbálni chilivel, ezt meg tudom erősíteni! Jó, hogy megadtad a mennyiségeket, nálunk saccra ment minden, kicsit sok is lett a kókusztej, nem mintha problémát okozott volna a fagyival együtt történő belapátolása!
Tulajdonképpen most is nagyon ennék egy pohárral, de elfogyott a kemény banán :(

november 9th, 2009 at 5:29 du.
duende
 4 

Húha, elállt a lélegzetem, olyan gyönyörű az a fotó! :)
Gratulálok, csak csodálom, csak ámulok, csak bámulok…. :)

november 9th, 2009 at 9:11 du.
 5 

Niki! Nahát, miket tud ez a Gordon! :)
Ezt a fajta flambírozott banánt/gyümölcsöt én speciell Kubában lestem el, az alapja teljesen ugyanez. Kicsi a világ:)

Fotózni rém nehéz, főleg akcióban, a Te képed azonban csodás! Főleg, ami már a pohárban ücsörög:)

november 10th, 2009 at 2:57 de.
Millie
 6 

Jajj, de fini lehetett!
Megint lenyűgöző fotó készült!
Én még soha nem mertem flambírozni, nagyon félek a tűztől. A creme brulee-re is férj készít karamellt .-d

november 10th, 2009 at 3:02 du.
Niki
 7 

Khm, a gyönyörű képekért a dicséret a fotóst illeti, majd továbbítom életem párja felé :-) Én csak a lángokért vagyok felelős :-)

november 11th, 2009 at 10:54 de.

Leave a reply

Név (*)
E-mail (nem publikus) (*)
URI
Comment