Talán már egy éve is megvan, hogy a könyvjelzők közé beraktam az alfajores receptjét. De aztán a dulce de leche mindig máshogyan végezte. Fagyiban, cheesecake-ben, vagy vagy éppen sütemény tetejére öntve.

De most, hogy már a helyi piacon is kapni lehet, muszáj volt végre kipróbálni ezt az argentín finomságot is. Szeretem az ilyen édességeket, ahol aránylag kevés munkával nagy eredményeket lehet elérni. Mert az alfajores bizony nagyon finom. Abbahagyhatatlanul.

A Malackarajon részletes történelmi háttér is található ehhez az “édes és kerek boldogsághoz”.

Az alaprecepthez képest nálam a tésztába kukoricaliszt is került (szeretem az ízét) és a cukor mennyiségét is csökkentettem – a dulce de leche úgyis elég édes.

Note:  frissen főzött ribizlilekvárral is isteni volt…..

Alfajores de mainzena (kb. 30-34 darabhoz)

20 dkg liszt

10 dkg kukoricakeményítő

20 dkg kukoricaliszt

25 dkg vaj

20 dkg nádcukor

1 tk sütőpor

1/2 kk szódabikarbóna

3 tojássárgája

2 ek konyak

1 citrom reszelt héja

kb. fél üveg dulce de leche*

*házilag is könnyen elkészíthető, részletek itt

A vajat kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam a tojássárgákat, a citromhéjat és a konyakot is. Ezután a száraz hozzávalókat is beleöntöttem és gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Folpackba csomagolva a hűtőbe dugtam pihenni egy órácskát.

A pihenő után kinyújtottam a tésztát és kb. 5 cm-es pogácsaszaggatóval köröket szabtam belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam őket (nem túl szorosan) és 190 ºC-ra előmelegített sütőben kb. 10-12 percet sütöttm. Kivételesen nem baj, ha kissé sápatag marad, így szeretjük.

Miután kihűlt, leszedegettem a papírról és a dulce de lechét nem kímélve párosával jól összeragasztottam őket.

Tags: dulce de leche, keksz, kukoricaliszt