Imádom a fagyit. A család is imádja, ráadásul ők mégcsak nem is válogatnak, nekik bármilyen ízben és formában jöhet. Én gyerekkorom óta a csokifagyit részesítem előnyben. A mai napig - nos, mindenkinek vannak gyengeségei. Én a csokoládét ebben a fagyos formájában kedvelem a leginkább. Amíg kicsi voltam és csak egy gombócot választhattam, nem is volt kérdéses mi kerül a tölcsérembe. Mostanra pedig eljutottam odáig, hogy több gombócot ehetek … de mindig adok esélyt, hátha egy még finomabb csokifagyival hoz össze a jósorsom, mint előtte. 

Ma reggel a korai kelés és a piacolás meghozta gyümölcsét – szó szerint. Olyan gyönyörű fekete ribizlit (meg pirosat, na és málnát) árultak rögtön a piac bejáratánál, hogy azonnal feltankoltam belőle biztos ami biztos. Hazafelé a kocsiban már meg is kezdődött a minőségellenőrzés – átment a kemény teszten. Így aztán döntöttem, fagyit készítek belőle.

Ez azonban részemről némileg elhamarkodott ötlet volt, mivel eddig csak elméletben készítettem fagyit. De sebaj, elővettem Mary Berry: Torták, sütemények, csemegék című könyvét, mert rá mindig számíthatok, ha ötletre van szükségem vagy mikor elakadok. A gond el is szállt egy perc alatt, sőt a végeredmény annyira felbátorított, hogy ezen a nyáron már biztosan elmélyedek a fagylaltkészítés rejtelmeiben.   

Végül csak egy problémám maradt, hogy egy féle nem elég. A gyümölcsös mellé pedig hiányzott a jó öreg csokis. Viszont felnőttem és ez komoly változásokkal jár, így kókuszfagyit készítettem, amibe olvasztott étcsokit kevertem – igyekezve elérni az áhított márványmintát.

Feketeribizli- és márványos kókuszfagyi

Alaprecept:

8 tojás

24 dkg cukor

4 dl kókusztej

3 dl tejszín

1/2 kk vaníliaőrlemény

A feketeribizlifagyihoz:

30 dkg feketeribizli, ebből 20 dkg pépesítve

A márványos kókuszfagyihoz:

10 dkg jó minőségű étcsokoládé

10 dkg kókuszreszelék

Az étcsokit gyenge lángon megolvasztom annyi tejjel, amitől kezelhetően folyós lesz (kb. 1/2 dl). 20 dkg ribizlit merülőmixerrel pürésítek. A maradék 10 dkg-t is odakészítem a kezem ügyébe.

A tojásokat szétválasztom, a fehérjét elkezdem habbáverni és apránként hozzáadom a cukrot. A tejszínt is habbá verem, végül hozzáadom a kókusztejet. Amint egynemű a tojássárgák is mehetnek bele, végül a vanília.

A fehérjés habba forgatom a tejszínkrémet (folyósabb a tej miatt) és félreteszem. Ezzel készen van az alap, amit lefagyasztva vaníliafagyit kaphatunk – nem sértődik meg ha némi alkohollal megbolondítjuk. Egyébként sem az a sértődős fajta.

Az alapot két részre osztom. Az egyikbe először a kókuszreszeléket elegyítem el, majd egy megfelelő méretű műanyag dobozba terítem, végül jöhet az olvasztott csoki. Ezt villával márványosra keverem és mehet is be a mélyhűtőbe legalább 4 órára, de inkább egy éjszakára.

A ribizlis verziónál hasonlóan járok el: először a pépet keverem el az alapban, majd az egész szemeket, s úgy mehet egy másik dobozba. Persze a fránya szemek az edény alján kötnek ki, de 2 órányi fagyasztás után ajánlatos átkeverni, így egy csapásra megoldódik ez az apró probléma.

Fogyasztás előtt átteszem a hűtőbe kb. 20 percre, hogy formázható legyen. Egy tipp a könyvből: formázzunk kisebb és nagyobb gombócokat is, nagyon jól mutatnak, különösen friss gyümölcs körítéssel.   

Forrás: Mary Berry: Torták, sütemények, csemegék (Vince Kiadó, 1999) – Vaníliafagylat Szigetországi módra

O.