15
nov

Cassata – a tiramisu testvére?

   Posted by: orsi   in Ennivaló

 

Természetesen ezt a gasztrorokoni szálat csak én találtam ki, de olyan közel áll egymáshoz a két olasz édesség, hogy akár testvérek is lehetnének. A tiramisu kávéba áztatott piskótával rétegezett mascarpone alapú krém, a cassata pedig édes borba áztatott piskótába burkolt túró alapú krém, kandírozott gyümölcsökkel – méltatlanul mellőzve. Kedves olasz konyha szerelmesei, amennyiben bárminemű információval szolgálhatnak a témában, kérem ne tartsák vissza magukat a kommenteléstől!

Csaltam picit, mert késő este jutott eszembe, hogy bizony én ilyet szeretnék készíteni. Elképzeltem a tetejére szórt gránátalmamagokat, ahogy rubinként csillognak a fehér túrókrémbevonaton … aztán kiderítettem, hogy bár túróból még több is van itthon a kelleténél, de sem koktélcseresznye, sem mascarpone nincs itthon. Így átírtam a receptet a konyha tartalmának megfelelően és a színe kedvéért az édes fehérbort vörösre cseréltem. Tulajdonképpen szinte csak az ihletet adta Stahl Judit: Gyors édességek című könyvének cassata-ja.

               

Cassata (8-10 adag) egy 10*25 cm-es pástétomformához

                   

30 dkg babapiskóta (de legyen még tartalékban)

 

3 dl édes vörösbor (lehet fehér is …)

1 ek porcukor

10 dkg mazsola

15 dkg vegyes kandírozott gyümölcs

 

Krém:

25 dkg ricotta

38 dkg házi túró

2,5 dl tejszín + 0,5 dl (a mostani édesített volt, a simához több cukor fog kelleni)

4 csapott ek porcukor

5 dkg felaprított tejcsokoládé

       

A pástétomformát kibélelem folpackkal. A bort a cukorral és a gyümölcsökkel felforralom és hagyom kihűlni.

A 2,5 dl tejszínből laza habot verek, közben kanalanként hozzáadom a cukrot. A házi túrót reszelőn átnyomom és kikeverem a ricottával. A habot és a túrót összekeverem, lazítom a 0,5 dl tejszínnel, félrerakom a harmadát a bevonáshoz, beledobom a csokidarabokat és a borból leszűrt kandírozott gyümölcsöket.

A borban enyhén megáztatom a piskótákat, kirakom velük a forma alját, oldalait, beletöltöm a túrókrémet és befedem a maradék piskótával. A folpackkal lefedem teljesen és egy éjszakán át hűtöm.

Másnap a maradék krémmel bevonom és megdíszítem – most gránátalmával. Ennek a zamatos savanykás íze, ha lehet még könnyebbé teszi a túrókrémet. Isteni finom vele!

Ja és még valami. Szerintem a bolti krémtúró helyett elkészíthetjük a fent leírt túrókrémet. Nekem legalábbis azt juttatta eszembe.

                          

Forrás: Stahl Judit: Gyors édességek (Kulinária Kiadó, 2007)

         

O.

Print
This entry was posted on Szombat, november 15th, 2008 at 4:14 du. and is filed under Ennivaló. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

6 comments so far

 1 

Orsi, ez ránézésre, az összetevőkből ítélve egy nagggyon finom süti! Ez a verzió kering a köztudatban, egyszerű is elkészíteni, csak hát nem sok köze van az eredetihez…
Röviden: sütött piskótával készítik, marcipánkabát veszi körül, és a tölteléke szinte megegyezik a cannoliéval:-))
A többit itt hosszú lenne leírni, de remélem, hogy még Karácsony előtt tudom postolni, ott majd írok róla bővebben:-))
Addig meg hajrá, ez a lájtos verzió nálunk is hamar elfogyna:-))

november 16th, 2008 at 1:56 du.
orsi
 2 

Köszönöm Mamma a válaszodat, kíváncsian várom a postot az ‘igaziról’. Voltak azért sejtéseim a kétes eredetről, mert Judit barátnénk szép számmal írja át a recepteket.

Bár ebben a könyvben a gyorsaságra épül minden recept, így érthető a leegyszerűsítés – csak odabiggyeszthetné, hogy ez azért nem a tradícionális változat, mert nem mindenki olyan okos, hogy sejtse, mint én. :-)

Az azonban tény – ami részben Juditnak is köszönhető – hogy nagyon finom és valóban gyorsan elkészíthető desszertről van itt szó, ami ráadásként kiadós is.

Sőt kitaláltam, hogy a gránátalmának valamilyen formában szerepelnie kell a karácsonyi asztalon, mert igencsak passzol az ünnep színeihez. Gyönyörűen mutatott a fehér krém tetején!

Orsi

november 16th, 2008 at 2:12 du.
 3 

Orsi, ha egy recept le van egyszerűsítve (át van írva:-), az még nem baj. Csak
1. nem a “Gyors édességek” című műbe kellene betenni egy olyat, ami amúgy fél napig készül:-)))
2. meg kellene említenie, hogy ez azért igen messze van az eredetitől, de fogjuk rá, hogy az:-))
Találóbb lenne mondjuk a Csokis túrókrémmel töltött őzgerinc piskótakabátban nevű elnevezés, de akkor ugye hol marad a cassata:-))
Ez most nem kukackodás, csak leírtam az érveimet:-)

A gránátalmaszemek tényleg nagyon guszták rajta, akármi is a neve!:-))

november 16th, 2008 at 6:51 du.
orsi
 4 

Egyetértek veled. Bár az elkészítés tevékeny ideje nem feltétlenül köthető a valós elkészülés idejéhez, ezért fért bele a könyvbe. Ezt azonban nem írom a szerző rovására, mert van a könyvben olyan recept is, ami a készítés után azonnal tálalható.

Egyébként talán még soha nem hódítottak ennyire az előre elkészíthető vendégvárók, rengetegről olvastam az utóbbi időkben. A tiramisu hajdani átütő sikerének is ez lehet a második titka, az isteni íze és állaga után. :-)

Ahogy leírtad, hogy is néz ki igaziból kikerestem az egyik könyvemben és jót mosolyogtam. Ugyanis milliószor átfutottam rajta, de valószínűleg nem túl fogékony időszakomban, így nem kötöttem össze a kettőt. Van ilyen, főleg amikor sietek. Máskor azért jobban utánajárok, de erre sajnos most nem volt lehetőségem.

A lényeg, hogy készült egy nagyon könnyű édesség, ami nagy sikert aratott, remélem másoknál is fog és újabb híveket szereztem a gránátalmának is. Köszönöm az észrevételeidet Mamma!

Orsi

november 16th, 2008 at 9:27 du.
 5 

:-) )
Most már kettőnél több ok, hogy mihamarabb nekilássak a posztnak!
Ez a verzió egyébként tényleg nagyon hasonlít a tiramisura, hisz ott sem kötött a töltelék, csak az egészen hagyományosnál és valóban 10 perc alatt összedobható.
Hmm, eddig fel sem tűnt, hogy manapság nem a pepecselős főzés a menő:-)), illetve hogy ennyire divatosak lettek az előkészíthető ételek, amiket eleve hűteni kell. Persze érthető, a mai kor asszonya csak így tud megfelelni az elvárásoknak:-) – amit néha maga elé emel.
De ezt megjegyzem magamnak, mint gyorsan készülő finomságot!:-)

november 17th, 2008 at 11:12 de.
orsi
 6 

Én is sokszor szidom az őseinket, akik olyan nagy hévvel vívták ki az emancipációt. Én imádom a munkám és még szerencsés is vagyok, mert belefér mellette a főzés, stb. de most igazán, kellett ez nekünk?! :-(

Orsi

november 17th, 2008 at 3:08 du.

Leave a reply

Név (*)
E-mail (nem publikus) (*)
URI
Comment