.

.

Nemrégiben 7 titkot kellett megosztani magunkról. Azt is beleírhattam volna, hogy – Orsival ellentétben – kevés szakácskönyv tud igazán lázba hozni. Sőt, szégyenszemre nincs egy darab Jamie Oliver vagy Nigella könyvem sem! Sokkal jobban vágyom birtokolni egy új Hornby regényt, vagy kiegészíteni a Szabó Magda sorozatomat. Fénykoromban – főiskolásként – 5 könyvtár aktív tagja voltam. Ma már csak két helyre vagyok beiratkozva és mellette folyamatosan vadászom a jó könyveket.

De vissza a szakácskönyvekhez. Mert persze azt is használok. De ritkán, akkor is leginkább céltudatosan kutatva egy-egy összetevő alapján. És elárulom, legtöbbet az internetről merítek, onnan is különböző blogokból. Valahogy ezek a receptek nekem sokkal hitelesebbek, életszagúbbak, mint a könyvben szereplőek.

De Doctor Pepper felkérésnek eleget téve azért közzé teszem azt a néhányat, amit a legtöbbet forgatok:

Ezt a pédányt pedig még anyukámtól örököltem – látszik rajta, hogy néhányszor rajtafelejtette a villanytűzhelyen – mikor külön háztartásom lett. Azért szeretem, mert teljesen alapvető dolgok is benne vannak – borsófőzelék, gyümölcsleves, piskóta – szerintem minden kezdő háziasszonynak jól jöhet.

A második, kicsit már speciális igényeket kielégítve: David Lebovizt fagyiskönyve. Minden további nélkül ajánlom mindenkinek, aki ráveszi magát az otthoni fagylaltkészítésre – és aki tud angolul, mert sajnos a magyar kiadók még nem csaptak le rá. Alapos, részletes, rengeteg kiegészítő ötlettel. Szinte lehetetlen is válogtani a jobbnál jobb receptek közül, a legegyszerűbb végigpróbálni mindet. (Külön büszke vagyok arra, hogy Beatbull-t is olyannyira felcsigázta, amikor írtam róla, hogy megvette)

.

A következő könyvvel Edit barátnőm lepett meg tavaly karácsonykor, s azóta is sokat forgattam. Nagyon angolos, de nagyon jó receptek vannak benne. Torták, teasütik, cookie-k, cheesecake-ek, kenyerek egymás után, letisztult, ínycsiklandozó képekkel. Az elején külön fejezetet szentel az alaptésztáknak, és teljesen normál, elérhető alapanyagokat használ – na jó, a pekándiót néha túlzásba viszi… Sajnos magyar verzióról itt sem tudok. (Bár érdekes módon nagy az átfedés a péksüteményes szekció és a ‘A kenyér és a kenyérsütés enciklopédiája‘ című könyv között

.

Nem trendi, nekem mégis alapmű Polcz Alaine szakácskönyve. Olyan életszeretet árad belőle, ami túllép egy egyszerű szakácskönyv keretein. Nem használ flancos alapanyagokat, sőt minél inkább az egyszerűségre törekszik. Képek nélkül készült, mégis sokszor a kezembe veszem, csak úgy beleolvasgatni, megnyugodni.

A citromlében pácolt, lisztbe forgatott csirkemelle egy friss salátával pedig egész egyszerűen mesés!

.

.

És a végére egy kakukktojás: nagyon szeretem a GoodFood magazint. Színvonalas, inspiráló olvasmány, mindig az adott hónaphoz, évszakhoz hangolva. Gyönyörű fotók, jó receptek – egyszerűbek és összetettebbek is – sztárséfek ötletei, egyszóval lenyűgöző. Kár, hogy a magyar piacon még csak hasonló színvonalú sincsen….

Én tovább gurítanám a faggatózást az ajánlott szakácskönyvekről Lennek, Macikonyhának és Napmátkának. Kíváncsi vagyok, ők mit forgatnak a legtöbbet?

N.