Nagy örömömre szolgált a VKF XX. fordulójára Cserke által kiírt téma a Bő lére eresztve. Nálunk gyerekkorom óta természetes dolognak számított a levesek fogyasztása, csak akkor jöttem rá, hogy nincs ez így mindenhol mikor másokkal is elbeszélgettem róla. Van aki minden gond nélkül leéli az életét enélkül az ételtípus nélkül, de én biztosan nem tartozom közéjük, ugyanis néhány nap után már hiányzik, ez különösen igaz erre a mostani télbeforduló időszakra.

A forduló témája különösen jól jött, mert már régóta várakozott a talonomban egy nálunk kevésbé ismert fajta, így rögtön tudtam, hogy ezzel nevezek. Hiszen a gasztroblognak a főzésen túl az ismeretterjesztés is fontos feladata.

A chowder

Ez a gazdag, rengeteg variációban elkészíthető leves sok száz éves múlttal rendelkezik. Több tucat kiváló recept kering, sokszor egy bevált családi kedvenc. Dúsítható szalonnával, sűríthető liszttel vagy darált sós keksszel, gyakran tej alapú, néhány változata paradicsommal készül. Jellegzetes fűszere volt a babérlevél, a tálaláskor pedig petrezselyemmel hintették meg. Hagyományosan a szabad ég alatt fő óriási üstben, kb. 4-6 órán át.

Nevét egy rézfazékról kapta, amiben eleinte készítették. Ez a francia eredetű chaudiére. A halászok feleségei összeadták a hozzávalókat, majd ebben főzték a flotta hazatérésének tiszteletére a hallevest. A ma használt chowder elnevezés további eredete a mai napig eldöntetlen: az egyik fáma szerint egy breton halásztól kapta, a másik egy halkereskedőről szól. Mindkettőnél az alapanyagok hosszabb eltarthatósága volt a cél, így született e gazdag leves.

Elsőként Kanada atlanti-óceáni partvidékén (Újfundland és Labrador) és az Egyesült Államok észak-keleti sarkában (New England) terjedt el. Mára a tenger gyümölcseiből és halból készült chowder tradícionális ír étellé nőtte ki magát. Az USA déli partjára, ahol igen közkedvelt – állítólag az első telepesek hozták magukkal – valódi „chowder-szezon” van: az első érett paradicsomokkal veszi kezdetét, s a kemény fagy beköszöntével ér véget.

Forrás: wikipedia

Kukorica chowder (4 adag)

5 dkg vaj

1 nagy vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1/2 tk őrölt köménymag

5 dl zöldségalaplé

1 közepes krumpli

35 dkg kukorica

1 ek felaprított petrezselyem

6 dkg reszelt Cheddar sajt

tengeri só

frissen őrölt fekete bors

4 ek tejszín

2 tk apróra vágott snidling

A vajon megpárolom az apróra vágott hagymát és az összetört fokhagymát. Sóval, borssal, köménnyel fűszerezem, felöntöm a az alaplével. Beleszórom az apró kockákra vágott krumplit és puhára főzöm.

Amint megpuhult a krumpli, merülőmixerrel pépesítem és a lángra visszatéve hozzáadom a kukoricát és a petrezselymet. 10 percet főzöm együtt, majd hozzáadom a tejszínt és a sajtot amivel már csak 1 percet főzöm. A levest tálaláskor megszórom snidlinggel.

Forrás: Nélkülözhetetlen Vegetáriánus Könyv (Vince Kiadó, 2000)

O.

Tags: kukorica, snidling, tejszín