Annak ellenére, hogy a legtöbb süteményekre jellemző dolgot nem tartalmazza, nagyon finomra sikerült

Recept a konyhablogon, ugye tudjátok ?

Egy kis életmódváltás – tej/cukor és gluténmentes. és finom

Ha érdekel, katt a konyhablogra

Részletek, árverés, már a konyhablogon

Az első húsvéti báránysültem. Nem mondom, izgultam rendesen, mert a barátaink szokásos évi kemencében sült marokkói báránycombja magasra tette a lécet. Na de lehetetlent nem ismerünk, viszont ízesítésben most a gyerekbarát fokhagymás-rozmaringos páros lett a befutó – a közönség hálás volt, még a legkisebb is kétszer szedett.

A receptet viszont már az új oldalon találhatjátok, katt ide: http://konyhablog.hu/2013/04/03/fokhagymas-rozmaringos-barany-nemcsak-husvetra/

Hosszú szünet után újra itt. A bejegyzések egy részét már sikerült visszatöltenem, aztán ahogy lesz időm a régiek is visszakerülnek. Sajnos csak egyenkénti kopi-pészt technikával lehet haladni, így kicsit lassú és időigényes a dolog.

Na de ez is már nagy előrelépés

Közben persze a sütés-főzés ugyanúgy haladt itthon, szerencsére van képanyag, végre a recepteket is megírhatom majd hozzá.

Itt a visszaosonkodó télben folyamatosan a meleg krémlevesekre vágyom – egy bölcsességfog kihúzása és a rágási nehézségek méginkább előtérbe tolták ezt a preferenciát.

A hűtő tartalmát felmérve a lehetőségek eléggé lekorlátozódtak – egy fél karfiol árválkodott csak az aljában – s mivel kivételesen egy falatka maradék kenyér sem volt otthon (amiből fokhagymás-olívás-ropogós kenyérkockák születhettek volna – nálunk ezzel lehet eladni bárminemű krémlevest gyermekkörben) valami “feltétben” is gondolkodnom kellett.

A kecskesajtos puffancs receptje nagyon egyszerű, s csak mikor kész volt, döbbentem rá, hogy voltaképpen egy égetett tésztát sikerült készítenem, ami pedig nekem tizenéve nagy mumusom, valahányszor próbáltam, sose sikerült… lehet, hogy épp ez a titka? hogy görcsmentesen, “tudatlanul” álltam neki ?

A lényeg, hogy nagyon finom lett, biztos, hogy máskor is készül majd…

Karfiolkrémleves

1 fej vöröshagyma

fél fej karfiol

2 közepes krumpli

olívaolaj

kb. 1,5 liter alaplé

só, bors, szerecsendió

tejszín, tejföl

Sajtos puffancsok

50 g vaj

50-60 ml víz

75 g liszt

2 tojás

75 g pecorino

só, bors

a tálaláshoz petrezselyemolaj

A leveshez a hagymát kevés vajon megfonnyasztottam, rádobtam a megtisztított karfiol és krumplidarabokat, majd felöntöttem az alaplével. Sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem és puhára főztem. Leturmixoltam, belekevertem a tejfölt és a tejszínt és igazítottam még az ízén.

A puffancsokhoz a vizet és a vajat egy edényben megolvasztottam, majd mikor felforrt, gyors mozdulatokkal csomómentesre kevertem benne a lisztet. Pár perc főzés után késes aprítógépre váltottam, hozzáütöttem a tojásokat, ment bele a reszelt pecorino (egy keveset kimentettem belőle), só bors és simára dolgoztam.

Evőkanállal kupacokat formáztam a masszából egy sütőpapíros tepsibe, megszórtam a maradék reszelt sajttal és 220 C-os sütőbe toltam. 10 perc után visszavettem a sütő hőfokát 180 C-ra és még 15 percig sütöttem.

Forrás: BBC GoodFood

A kuglóf, amire mindig vágytam. Mert sütöttem már kelt tésztából és sütöttem már kevert tésztából, de egyik sem volt az igazi. Ez amolyan klasszikus 2in1, az úgynevezett kevert élesztős tészta, ami ügyesen magában foglalja mindkét tészta előnyeit. A folyamatot a kevert tészta alapján kezdjük – a puha vaj kihabosításával. Bevallom én ezt mindig amolyan úri huncutságnak tartottam, kevertem rajta néhányat aztán gyerünk tovább.
De most többszöri tapasztalat alapján mondhatom, hogy érdemes rászánni az időt. és a vaj legyen tényleg puha – nem szobahőmérsékletű, hanem kicsit megolvasztott, épphogy nem folyós.
A cukros-tojásos-habos vajhoz jön aztán a érett kovász, a liszt és a tej. Jól kidolgozva egy meglepően lágy, mégsem ragacsos tésztát kapunk.
Innen aztán lehet játszani, kerülhet bele mazsola (soha!) vagy mehet a felébe kakaó, mint jelen esetben

Kuglóf

500 g finomliszt
150 g vaj
100 g porcukor
30 g élesztő
10  só
3 dl langyos tej
3 tojássárgája
vanília
2 ek kakaópor

Először is kovászt készítünk. Az élesztőt néhány csipet porcukorral csomómentesre masszírozzuk. Hozzáadjuk a tej felét és annyi lisztet, hogy tejföl sűrűségű masszát kapjunk (a lisztet a már kimért 500 g-ból vegyük ki!). A tetejét megszórjuk liszttel és meleg helyen hagyjuk, hogy dolgozzon az élesztő. Akkor jó, amikor megemelkedik és a liszt berepedezik a tetején.
A puha vajat kihabosítjuk, hozzáadjuk a porcukrot, majd egyenként alaposan beledolgozzuk a tojássárgákat. Ehhez a puha, habos krémhez adjuk a kovászt, a lisztet, sót, vaníliát és a maradék tejet, majd szép fényes tésztát dagasztunk belőle.
Kb. fél órát kelesztjük. A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra és kivajazzuk a kuglófformát, majd a felébe kakaóport keverünk. A fehér tésztát téglalap alakúra lapogatjuk, ráfektetjük a szintén hasonló alakú barna tésztát és piskótatekercs-szerűen feltekerjük. A végét összenyomkodjuk és a kuglófformába fektetjük.

20-25 perc pihenő után a sütőbe toljuk, 40-45 percig sütjük. Tűpróba nem árt, s ha esetleg nagyon pirulna a teteje, dobjunk rá egy darab alufóliát.

Én David Lebovitznál találtam, ő meg smitten kitchen-nél. Gondoltam, ez már eleve rossz nem lehet… Hát mit mondjak, csupa vajas, karamelles jóság, olyan kis semmilyen kinézettel ugyan, de már az első harapás eléggé meggyőző.

Az első réteg: 190 g liszt
2 tk sütőpor
1/4 tk só
115 g puha vaj
150 g cukor (nálam nád)
1 tojás
60ml tej

második réteg: 60ml golden syrup/méz
60 ml tejszín
vanília
170 g puha vaj
225 g cukor
1/4 tk só
1 tojás
155 g liszt

a tetejére:
2 ek cukor
1,5 tk fahéj

az első réteghez a vajat a cukorral habosra kevertem, majd ment hozzá a tojás, kanalanként a liszt-sütőpor-só kombó végül a tej. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam (kb. 22×32 centis). A második részhez ugyanígy először cukor + vaj, aztán a tojás, vanília majd felváltva a liszt és a tejszín-golden syrup keverék. Rásimítottam az első rétegre (ez lényegesen puhább lesz). A tetejét megszórtam a fahéj-cukor keverékkel. 180 fokon 25 perc kellett neki, majd a zárt sütőben hagytam kihűlni.

Bizony október van, undok és vizes. Nem is lehet mást csinálni, csak jó kis sütiket sütni (na jó, még egy fagyi azért biztos készül majd a tél beállta előtt), és finom habos kávé mellé elkortyolgatni. Esetleg egy jó teával, mondjuk az egyik kedvenc teaboltomból.

Jelen darab egy teljesen egyszerű kevert tészta, némi kávéval és sötét nádcukorral felturbózva – már magában is megnyugtató elnyammogni egy-egy szeletet, de az igazán jóság a tetejére készült karamelles-kávés-csokis krém. A család “fincsi-krémet-minden-sütibe” szekciója (kifejezetten nekik készült, kompenzálandó a krémnélküli muffint) szerint lehetett volna dupla adag krémet csinálni és középre egy réteget bekenni a sütibe is. Vagy az oldalára. vagy csak szeletenként megkenni egy nagy kanállal 

Kávés-csokoládés sütemény

200 g vaj

125 g világos nádcukor

50 g sötét nádcukor

3 tojás

300 g finomliszt

1 zacskó sütőpor

2 adag rövid espresso

a kávés csokiszószhoz

1 ek vaj

100 ml tej

2 ek nescafé

200 g cukor

50 g étcsokoládé

A sütőt előmelegítetem 160 ºC-ra.

A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egyesével hozzáütöttem a tojásokat. A sütőporos lisztet fakanállal hozzákevertem, majd a kávét is hozzáadtam.

Sütőpapírral bélelt formába öntöttem a masszát és 55-60 perc alatt készre sütötem.

A mázhoz egy mélyebb lábasba mértem a vajat,  a tejet a kávét és a cukrot. Az egészet felforraltam és kb 10 percig rotyogtattam kis lángon – időnként megkavarva. Végül elzártam a lángot és a felaprított csokoládét is belekevertem. Elsőre furcsa volt ez a eljárás, nem gondoltam volna, hogy krém lesz belőle, de a GoodFood receptében most sem csalódtam – tökéletes lett…