“Mekkora a rumli a hajnali utcán!
Még lumpol az éj, a nyakunkba kacag.
Most túlad végre sok hajdani cuccán,
kidobálja, mi limlom és ócska kacat.
Lepotyognak az égről a csillagok, ajjaj!
Látnád, ha kinyitnád most szemedet,
hogy narancssárga ruhát vesz a hajnal,
s felsöpri – nahát – az ezüst szemetet.

(Varró Dani: Maszat-hegyi naptár – Augusztus)

Hihetetlen, hogy megint eltelt egy nyár. Júniusban mindig nagy tervekkel telve ugrunk neki a két és fél hónapnak, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy már megint itt az iskolakezdés. Ráadásul idén a legkisebbik gyermekem is menthetlenül az iskolapadba kerül – újra elmúlt egy korszak.

Szóval csupa izgalommal, teremfestéssel, folyosótakarítással, ismerkedéssel telt az elmúlt időszak. S a képek között nézelődve vettem észre, hogy a 9 éves lánykám szülinapi tortája még fel sem került ide. Fagyitortát rendelt a drága, úgyhogy idejekorán nekiálltam a rétegek elkészítésének. A tejallergia miatt alapvetően gyümölcssörbetekben gondolkodtam, így került bele egy adag mentás sárgabarack, egy adag bogyósgyümölcs (ribizli, málna, egres) és egy szilva, plusz egy réteg vegán csokoládéfagylalt.

A tetejét egy szintén tej és tojásmentes keksszel díszítettem – a nyújtása, kiszúrása egy rémálom volt, de az íze annyira fantasztikus, hogy minden macerát megér!

A többi díszítés az ünnepeltre lett bízva, marcipán helyett műanyagfigura, (BIO!)gumimaci és rendkívül ízléses gyöngycukorka került még rá.

Ropogós, mézes kekszek (vegán)

170 g sótlan vaj/tejmentes biomargarin

125 g teljeskiőrlésű liszt

125 g fehérliszt

150 g nádcukor

2 ek méz

1/4 bögre narancslé (én ehelyett 3-4 ek házi bazsalikoszörpöt használtam)

1 vaníliarúd kikapart belseje

fél teáskanál sütőpor

3/4 tk só

A hozzávalókat alaposan összegyúrtam, majd folpackba csomagolva a hűtőbe tettem pihenni.

Lisztezett felületen kinyújtottam, formákra szaggattam és előmelegített (180 ºC) sütőben 15 percig sütöttem. Az első adagról persze elfeledkeztem, jó sötétbarnára sült, de érdekes módon nem lett égett, és nekem ez ízlett legjobban Mikor megkóstoltam, rögtön elővettem a maradék tésztát a hűtőből (mert olyan ideges lettem attól, hogy szakad-ragad, hogy elraktam későbbre) és azzal is megküzdöttem.

Chili&Vanília oldalán találtam ezt a remekbeszabott finomságot. Egyszerű, gyors, mégis mutatós – szerelem első látásra. Kihasználva a tejérzékeny csemeték távollétét, el is készült. Mondjuk a mennyiség, amit Zsófi 4-6 főre ajánl, nekem csak három formára lett elég (Ikeás fehér felfújtforma) – de a brownie mellé talán ennyi is elég volt.

Mellé rebarbarából készült a kíséret – Beatbull tanácsára néhány csepp rózsavízzel megbolondítva. S amennyire féltem a rózsavíz használatától, annyira bejött ez a párosítás.

Sült joghurt (3 adag)

200 g görög joghurt

200 g cukrozott sűrített tej

1 citrom reszelt héja

egy marék sótlan pisztácia, durvára vágva

a rebarbaramártáshoz

rebarbara

cukor

pár csepp rózsavíz

A joghurtot és a sűrített tejet merülőmixerrel jól összekevertem. Beleforgattam a citromhéjat és a pisztáciát. Hőálló tálkákba öntöttem, tepsibe sorakoztattam őket és forró vizet öntöttem köréjük.

150 ºC-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem/gőzöltem.

A rebarbarát feldaraboltam, kevés cukorral puhára pároltam, amjd néhány csepp rózsavízzel ízesítettem.

Na akkor az édesség-dömping után jöjjön valami “sósság” is. Egészen véletlenszerűen a Dr. Oetker élesztőkhöz csomagolt receptes reklámanyagon találtam ezt a finomságot és már egy ideje a pulton várta, hogy végre tiszta legyen a terep (értsd: ne legyen itthon a család tejérzékeny fele). A múlt héten aztán el is készült, nagyon finom lett a pirított hagymától és a sok cheddar sajttól (ezért külön köszönet Millie-nek)

Sajtos-hagymás rudak

a tésztához:

375 g liszt

1 tasak élesztő (7g)

1 kk só (nekem egy picivel több kívánkozott bele)

75 g puha vaj

100 g reszelt cheddar sajt – vagy gouda, vagy más karakteresebb típus

50 ml joghurt

150 ml langyos tej

a tetejére:

100 ml joghurt

100 g pirított hagyma (nekem ez olyan 3 nagyobb fejből jött ki)

50 g reszelt cheddar sajt

A lisztet az élesztővel elkevertem, hozzáadtam a többi hozzávalót sima tésztát dagasztottam belőle – én egy kicsit lágynak éreztem, úgyhogy még raktam hozzá némi lisztet.

Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra és kikészítettem két nagyobb tepsit, sütőpapírral bélelve.

A megkelt tésztát átgyúrtam és kb. 30×40 centis lappá nyújtottam. Megkentem a joghurttal, megszórtam a pirított hagymával és a sajttal. A tésztalapot hosszában kettévágtam, majd az így nyert lapokból 1-1,5 cm széles csíkokat vágtam. Mielőtt a tepsibe raktam volna, mindegyiken tekertem egyet a tengelye körül.

10-15 perc pihenő után a sütőbe toltam és aranybarnára sütöttem.

Gyakori mondat minálunk a “Jó, csak a cukrot megint kispóroltad belőle” Férj szájából. Ráadásul jogos, mert valóban sokszor felülbírálom a megadott cukormennyiségeket és erősen fog a ceruzám a húzásban. De teszem mindezt a család egészségének érdekében, ugye.

Na de csak egyszer 40 éves az ember Férje, gondoltam dukál neki valami jó kis habos-babos sütemény, amilyet nem mindennap süt még egy gasztroblogger sem. Panaszra nem lehetett oka, a Butterscotch torta közel 1 kiló cukrot tartalmaz és a kilós vajamból is alig maradt. Ezzel együtt nem émelyítősen édes, viszont tagadhatatlanul kiadós darab. Kalóriaszámolásba nem is merek belemenni – kizárólag a ‘Carpe diem’ életérzést vallók figyelmébe ajánlanám!

Butterscotch torta

a tésztához (3 db 20 centis lap)

3 ¾ bögre (475 g) liszt

1 ¼ tk sütőpor

¾ tk szódabikarbóna

2½ só

300 g puha vaj

2 ½ bögre (450 g)sötétbarna nádcukor

4 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

1½ ek sötét rum

1 ¼ bögre buttermilk/író (én ugyanennyi tejbe csavartam bele egy fél citrom levét, és így hagytam 15 percig állni)

a krémhez

345 g puha sótlan vaj (115+230)

2 bögre (400 g – na itt azért cenzúráztam és csak 300 g-ot használtam) sötétbarna nádcukor

1 bögre tejszín

½ tk só

600 g Philadelphia sajtkrém (ezt is túlzásnak gondoltam, úgyhogy csak 500 g ment bele)

75 g porcukor (ezt is elegánsan kihagytam)

a butterscotch szószhoz

150 g sötétbarna nádcukor

90 g sótlan vaj

2 ek golden syrup

¼ tk só

½ bögre tejszín

a díszítéshez

1-1 marék dió és pekándió

4-5 ek cukor

karamellás gabonagolyók

Először is a tésztalapokat készítettem el – ezt akár már előző nap megtehetjük. A recept szerint 3 darab 20 cm átmérőjű lapra lesz szükség. Mivel ekkora csatos formám pont nem volt, a helyi papírboltban vettem 3 egyszer használatos sütőpapírformát – meglehetősen környezetbarátságtalan, viszont rendkívül praktikus megoldás. Ezeket sem kivajazni, sem mással macerálni nem kell. Ennek hiányában a formát persze ki kell kenni vajjal, vagy sütőpapírral bélelni.

A sütőt előmelegítettem 180 ºC-ra.

A lisztet és a többi száraz anyagot (sütőpor, szódabikarbóna, só) egy tálba kimértem. A vajat és a cukrot a robotgép táljába tettem, majd habosra, fehérre kevertem. Egyesével belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a rumot is.

A lisztes keveréket és az írót (jelen esetben citromos tejet) felváltva a tojásos mixhez kanalaztam, közben a robotgép persze szorgosan dolgozott. Amikor már minden benne volt, még vagy 2 percig erősebb fokozaton vertem.

A masszát a három előkészített formába szétosztottam és megsütöttem – olyan 30-35 perc alatt lett szép aranybarna, de tűpróba sosem árt.

Ezzel a projekt egyik része el is készült. Én még előző nap a krémet is megcsináltam – így egész éjszak a hűtőben tudott pihenni.

115 g vajat egy tálba téve melegíteni kezdetem. Odakészítettem a a cukrot és a tejszínt is a kezem ügyébe. Mikor a vaj barnulni kezdett és kellemes, dióra emlékeztető illatokat bocsátott ki, hozzáadtam a cukrot és a tejszínt, szorgalmasan kevergetve olyan 3-4 percig forraltam majd hűlni hagytam.

A meghűlt szirupot a robotgép táljába téve elindítottam a habverőt, és hozzáadagoltam a kockákra vágott maradék vajat. Amint jól összedolgozta, a sajtkrém is mehet bele (érdemes előtte néhány óráig már szobahőmérsékleten tárolni) meg egy pici rum, csak az illata kedvéért persze. A szép, világosbarna, homogén krémet alaposan behűtöttem.

A harmadik felvonás a butterscotch szósz volt. Na ennél a pontnál jöttem rá, hogy kifogyott a nádcukor-készletem. Ez baj, mert a szósz jellegzetes színét és aromáját ez adja. Ünnepnap lévén közértbe sem rohanhattam, így sima cukrot karamellizáltam alá. Ez egy picit csalás, de az íze így is isteni volt!

Szóval ha sötét nádcukrot használtok, akkor elég csak összeolvasztani a vajjal. Én megkaramellizáltam a cukrot, hogy szép sötétbarna legyen, majd a tűzről levéve belekevertem a vajat, a tejszínt és a golden syrupot és a sót. Néhány percig forraltam, majd hűlni hagytam.

És végül következett az összeállítás: a lapokat megigazgattam, a tetejüket egyenesre vágtam. Az első lapot alaposan megkentem a szósz egynegyedével, majd a krémből jó egy bögrényit rásimítottam. Erre jött a második lap, aminek mindkét felére került egy-egy negyedrésznyi a szószból, majd a tetejére megint a krém. S végül a harmadik lap, aminek csak az aljára került szósz, majd a z egész torta tetejére és az oldalára a maradék krém.

A díszítéshez a cukrot karamellizáltam, beleforgattam a diót és a pekándiót, sütőpapírra öntve kihűtöttem, majd durvára daraboltam.

Nem az a gyors és laza torta, de egyszer azért mindenképpen érdemes elkészíteni!

A receptet Martha Stewart oldalán találtam

A gyerekek nyaralásában nemcsak az a jó, hogy végre van időm olvasni, hanem az is, hogy ilyenkor minde lelkiismeret-furdalás nélkül sütök-főzök mindenféle tejes-tejszínes dolgokat.Ilyenkor szó szerint tejben-vajban fürdünk, és sajtot szórok mindenre.

Mikor anno megvettem a New-Yorki BAKED kávézó híres szakácskönyvét, egyből kinéztem belőle ezt a megadurva brownie-t, ami egyébként a fiúk (Matt Lewis and Renato Poliafito) egyik emblematikus süteménye. A receptben még az is benne van, hogy ha túlsütjük, azért ők bizony nem vállalják a felelősséget. Mert a brownie-nak bizony az a lényege, hogy sosem szabad sem túlkeverni, sem túlsütni, mert akkor egy száraz, morzsálódós valamit kapunk. Ellenben ha jól csináljuk, akkor egy brutál csokis, puha, krémes, finomság lesz a jutalmunk, amihez már csak némi vaníliafagylalt kell, hogy a mennyekbe röpítsen.

Számomra ez a tökéletes brownie,  ízben és állagban hibátlan!

BAKED brownie

140 g liszt

1 tk só

2 ek kakaópor

325 g étcsokoládé (70%-os)

220 g sótlan vaj

110 g nádcukor

290 g kristálycukor

5 tojás

1 vaníliarúd kikapart belseje

A sütőt előmelegítettem 180 ºc-ra, és sütőpapírral kibéleltem egy 25×35 centis tepsit.

Egy műanyag tálban összekevertem a lisztet, a sót és a kakaóport.

Az apróra tört csokoládét és a kisebb kockákra vágott vajat gőz felett összeolvasztottam. A tűzről levéve (de a tálat a gőz felett hagyva) a cukrot is hozzákevertem és hagytam nagyjából elolvadni. Miután nagyjából meghűlt, belekevertem 3 tojást, kézi habverővel alaposan elkutyultam, majd ment bele a maradék két tojás ás a vanília is. Spatulával beleforgattam a lisztes keveréket majd végül az előkészített tepsibe simítottam a masszát és az előmelegített sütőbe toltam.

Pontosan 30 perc múlva tűpróbának vetettem alá – s jónak találtatott: még éppen néhány nedves morzsa maradt rajta.

Kihűlés után szeleteltem, szerintem tökéletes kiegészítője a vaníliafagyinak.

További kipróbált recepteket itt találhattok a könyvből.

Vagy lapcsánka, vagy tócsni, vagy lehetne még a krumplislepény nevét sorolni hosszan. Én is régóta csinálom a reszelt krumpli-tojás-hagyma-liszt kombinációt (nyáron még gyakrabban cukkinivel) de Szerencsen egy egészen másfajta verzióval találkoztam.

Évek óta mindig egy csodálatos, izgalmas, szórakoztató és iszonyatosan fárasztó hetet töltünk a gyerekekkel ebben a borsodi városban a Kolompos együttes családi táborában. Ami egyébként hatalmas móka, mert nemcsak a gyerekek érzik magukat fergetegesen, de 10 napig mi is egyfajta burokban élünk (tavaly még Michael Jackson halála is csak napok múlva jutott el  hozzám). Nappal a gyerekekkel gyöngyöt fűzünk, kardot faragunk, varrogatunk, aztán este (vagyis inkább éjszaka) beindul a felnőtt mulatság, finom pálinkákkal, hegyaljai borokkal, szalonnával, hagymával – meg persze az elmaradhatatlan éjszakai focival..

Idén a Szerencsi Kollégium csapata is kitett magáért, Anci nénivel az élen, aki az allergiás gyerekeknek még tej-, és tojásmentes lángost és kürtöskalácsot is produkált. Ami pedig már szinte a védjegyévé vált, az a lepcsánka. Nincs is annál jobb, mint a téli táboridéző hétvégén a mínusz fokok röpködése közepedte egy jó forralt bor, egy szelet grillezett tarja és néhány forró  lepcsánka, amit Anci néni rendíthetetlenül, órákon keresztül süt nekünk.

Na és amiben más ez (legalábbis számomra), az a sok tojás és a szóda, amitől kicsit palacsintajellege lesz, és sokkal könyebb, mint amit én szoktam csinálni. Érdemes kipróbálni!

Lepcsánka (5-6 személyes adag)

500 g krumpli, egészen finomra reszelve

100 g vöröshagyma, apróra vágva

50 g fokhagyma, apróra vágva

350 g liszt

egy csokor petrezselyem, apróra vágva

só, bors

4-5 tojás (mérettől függ)

szódavíz

A lereszelt krumplit a többi hozzávalóval összekevertem, majd annyi szódavízzel nyomtam fel, hogy aránylag híg, palacsintatésztához hasonló állagú masszát kapjak (nem mértem, de 2-3 dl biztosan ment bele).

Forró olajba kisebb merőkanálnyi adagokat öntve (sülés közben szétterül és megnő) kisütöttem a lepénykéket. A fokhagymás tejföl kötelező kísérője!!!

Kevés pasi van, akinek feltétel nélkül elhiszek bármit, de  David Lebovitz egy közülük. Számtalan fagylalttal bizonyította már tudását, így most ezt a levest is elsőre megvettem. Már csak az időnek kellett kicsit lehűlnie, meg a piacra elszaladnom, hogy gyárthassam is.

A gyerekeknél persze nem volt annyira sikeres a halomnyi zöldséggel telezsúfolt leves – bár jelentős mennyiségű pesto és pecorino hozzáadásával azért ők is megették. Viszont legközelebb a tésztát teljesen kihagynám belőle, inkább valami főtt gabonát adnék hozzá betétnek  – mondjuk árpagyöngyöt.

Francia zöldségleves pestóval (Soupe au Pistou from David Lebovitz)

200 g apró szemű fehérbab, előző este beáztatva

2 babérlevél

3-4 ek olívaolaj

2 vöröshagyma, apróra vágva

2 répa

1 közepes cukkini

250 g zöldbab

250 g zöldborsó

6 gerezd fokhagyma

100 g apró, levesbe való tészta

só, bors, kakukkfű

A beázatatott babot leszűrtem, és a babérlevéllel és sóval ízesített vízben puhára főztem.

A répát és a cukkinit egészen apró, pici kockákra vágtam.

Az olívaolajon megpirítottam a hagymát, majd rádobtam a zöldségeket – cukkini, répa, zöldbab – és a fokhagymát, alaposan megsóztam és puhára pároltam. Kevés kakukkfűvel ízesítettem, majd ment bele a fehérbab (a főzővízzel együtt) és a mirelit borsó is.

Végül a tésztát is belefőztem és sóval, borssal igazítottam az ízén – valamint még vizet adtam hozzá, a sűrűségét mindenki beállíthatja, ahogy neki tetszik.

Tálaláskor egy-egy  evőkanálnyi pecorinóval bekevert házi bazsalikom-pestóval koronáztam meg. Ehhez jó sok bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, némi piritott fenyőmagot (nem kínait), pici sót és jó minőségű extraszűz olívaolajat összekevertem az aprítógéppel (mozsárban kézzel még autentikusabb). Pecorino helyett parmezánt is használhatunk.

A “ploughman’s lunch” igazi angol csemege. Nem más mint egy jó szelet sajt (többnyire cheddar), némi friss, ropogós kenyér,  savanyúság és vaj. Kínálhatnak még mellé almát, sonkát és főtt tojást is, és persze elmaradhatatlan mellőle egy jó pohár sör.

Gyakorlatilag a szalonna-hagyma-kenyér megfelelője a szigetországban, ezt csomagolták be anno a földekre induló férfiaknak a gondos angol menyecskék. A nevét  viszont a hatvanas években terjedő sajtgyári PR-nak köszönheti, és azóta ikonikus étellé vált Nagy-Britanniában, szinte minden pubban megtalálható. A pontos összetétele vidékenként eltérhet, de jó angol szokás szerint mindig a helyi jellegzetességeket, a helyi termelők finomságait tartalmazza.

Divatos terminussal élve ez egy újragondolt változata a hagyományos ‘ploughman’s lunch’-nak, a mustár, a paradicsom és a sajt nem mellé, hanem bele került. Én így is teljesnek éreztem, de Férj szerint némi kolbász azért jól jön hozzá.

Ploughman’s szendvics – mustáros, sajtos, paradicsomos bucik

450 g Pásztói kenyérliszt

50 g Pásztói teljes kiőrlésű rozsliszt

300 ml tej

egy zacskó porélesztő (7g)

25 g vaj

1,5 tk só

2 ek magos mustár

200 g érett cheddar sajt

250 g koktélparadicsom, félbevágva

A tejet és a vajat picit megmelegítettem, épp csak annyira, hogy a vaj elolvadjon. Közben a lisztet, a porélesztőt és a sót összekevertem egy tálban, majd a tejes keveréket hozzáöntve a dagasztógépemre bíztam a továbbiakat. Persze azért közben figyeltem, hátha kell még egy kis tej (kellett) vagy netán liszt.

A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 200 ºC-ra. A megkelt tésztát kinyújtottam (olyan 30×40 centisre) és megkentem a mustárral. Rászórtam a sajt kétharmadát, majd a a tészta kétharmadát középre hajtottam, a másik kétharmadát pedig erre rá – a vajas tésztát szokták így levélszerűen hajtogatni.

Így letakarva is kelesztettem még félórácskát. Ezután hatfelé vágtam, vágott felével fölfelé fordítva az alján összenyomkodtam a tésztát, hogy ne folyjon ki alul az anyag. Ezáltal a teteje zsebszerűen szétnyílt, ide bedugdostam a paradicsomokat és a maradék sajttal megszórva küldtem az előmelegített sütőbe. 25-30 perc alatt gyönyörű aranybarnára sült.

forrás: GoodFood 2010 August

.

Úgylátszik bennem maradt ez a baltonfüredi fíling, mert a GoodFoodok lapozgatása helyett előszedtem a nagyim által rámhagyományozott recepteskönyvet – stílszerűen ‘Nagyanyáink sütötték’ a címe. Klasszikus oldschool receptgyűjtemény, megbarnult lapokon, ömlesztve, képek nélkül. De nemcsak a képeket, hanem mindenféle sütés-technikai információkat is nélkülöz – mint például a tepsi mérete, a sütő hőfoka, vagy egyáltalán a sütés hossza. Ilyeneket ír, hogy lassan sütjük meg, kizsírozott tepsibe tesszük és megsütjük, lassú tűznél szárítjuk, amennyit felvesz, stb.. Emlékszem, a nagyim is mindig így érzésre sütött. És vannak dolgok, amiket én is így csinálok, csak a blog miatt szoktam méricskélni, mert tudom milyen utálatos, mikor megkérdezek valakit egy receptről és csak rébuszokban beszél.

Mivel éppen szilva volt itthon, egy krémes szilváslepényt készítettem, kicsit átvariálva a receptet. Meglepő módon a kelt-tészta alap másnap sokkal finomabb volt, a krémtől egészen linzeresre puhult.

Krémes szilvás lepény

a kelt tésztához:

60 dkg liszt

2 dkg élesztő

1 dl langyos tej

6 dkg nádcukor

csipet só

1 tojás

5 dkg darált dió

5 dkg puha vaj

50 dkg magozott szilva és ringló vegyesen

a tetejére:

1 dl tejszín

1 tojás

2 tojássárgája

4-5 ek nádcukor

némi fahéj és vanília

A kelt tészta hozzávalóiból (a szilvát kivéve) lágy tésztát dagasztottam (én raktam bele most egy kis teljeskiőrlésű rozslisztet is, ezért picivel több tejre volt szükség) majd meleg helyen kelni hagytam.

A sütőt előmelegítettem 190ºC-ra és egy 35×35 centis tepsit sütőpapírral kibéleltem. A megkelt tésztát lisztezett felületen kinyújtottam és úgy raktam a tepsibe, hogy 1-2 centis pereme legyen körben. A megmosott, feldarabolt szilvát rászórtam és az előmelegített sütőbe toltam. Olyan 35 perc elteltével a tejszínes keveréket is ráöntöttem és így sütöttem még 20 percet.

Kihűlve szeleteltem, de nekem igazán másnap ízlett.