Elindult a padlizsánszezon. Tudni kell, hogy van (többek közt) egy darab leánygyermekem, aki ilyenkor nyáron tulajdonképpen padlizsánkrémen él. Legalább egy letudva a három közül. Morgott is a hétvégén, mikor a padlizsánjaiból egy salátát kreáltam (újabb GoodFoodos ihletés), ahelyett, hogy krémmé változtattam volna őket. Mondjuk az új kedvenccel,  a juh-, és kecsketejből készült fetával megszórva ez is eladható lett náluk. Mostanában ez a trükk: kellő mennyiségű pecorinóval és fetával minden jobban csúszik.

A felnőtt és kamasz szekciónak viszont egyáltalán nem kellett trükközni, anélkül is vígan lapátoltuk be ezt az egyszerű, frissen szedett rukolával és fürtös paradicsommal tarkított padlizsánsalátát.

 Grillezett padlizsán saláta

3 közepes padlizsán

olívaolaj

15-20 db koktélparadicsom, félbevágva

2 kis fej lilahagyma, csíkokra vágva

1 nagy marék friss rukola

100 g fetasajt

1-2 ek balzsamecet

A padlizsánokat felszeleteltem (karikára), tepsiben egymás mellé sorakozattam, sóztam, borsoztam, olívaolajjal meglocsoltam és forró sütőbe toltam. 200 ºC-on kb. 20 percig sütöttem – nem baj, ha picit megbarnul egy-egy szelet, azok a legfinomabbak! Az idő leteltével a paradicsomokat is a tepsibe tettem és még 5 percre visszatoltam a sütőbe.

Egy salátástálba szórtam a megmosott rukolát, a hagymaszeleteket, a kihűlt padlizsán és paradicsomdarabokat,  kevés olívaolajjal és balzsamecettel meglocsoltam, igazítottam az ízén némi sóval és borssal, alaposan összeforgattam és a fetát is a tetejére morzsoltam.

Az oldalas kitűnő kisérője volt.

S ha már kémeket emlegettem a címben, nem állhatom meg, hogy ne ajánljam figyelmetekbe az egyik kedvenc sorozatomat. A nagyfiammal jókat kacagunk CHUCK esetlen botladozásain a kémmé válás útján. Íme egy kis ajánló:

Mert a változatosság gyönyörködtet. Egyik nap zsíros oldalas, a másik nap vegán gabonasaláta. De a legjobb, hogy a hétvégén együtt ettük a kettőt – remélem a pozitívumok és negatívumok kellőképpen kiegyensúlyozzák egymást odabent. Én legalábbis ezzel hitegetem magam.

Már a segítsütis akcióra készült húsvéti tortánál megtetszett ez a főtt búza dolog. Olyan jó, harapható, izgalmas állagú a gabona, a kenyérbe sütve is nagyon finom volt.

Most salátába került, uborkával, kaporral, snidlinggel. Nem mondom, a fiúk eléggé gyanakodva figyelték a gyanús barna búzaszemeket és csak módjával fogyasztottak, de kivételesen nem is erőltettem – így több maradt nekem!

Gabonasaláta

200 g tönkölybúza

4 kisebb, fürtös uborka

némi kapor

citromlé

egy marék metélőhagyma

só, bors

A tönkölybúzát bő vízben puhára főztem (kb. 40-50 perc) majd leszűrtem. Az uborkát kis kockákra vágtam, a zöldfűszereket szintén felaprítottam.

A kihűlt gabonát összekevertem az uborkával és a fűszerekkel, sóval, borssal és citromlével ízesítettem.

ötlet: http://www.fakefoodfree.com/2010/07/cucumber-dill-wheat-berry-salad.html

Tags: kapor, snidling, tönkölybúza, uborka

Végre a hétvégén olyan volt az idő, hogy sikerült Férjet rávenni, hogy begyújtsa a faszenes grillsütőt. Tudom, tudom, én vagyok az örök elégedetlenkedő – de nem lehetne, hogy olyan pont jó, nyári idő legyen? Nem 38 fok, de nem is 20, plusz szakadó eső……

Végülis szombaton a széltől eltekintve kellemes volt a klíma, úgyhogy már pácoltam is a húsokat. Nálunk évek óta a tarja a fő sláger grill-fronton, néhány éve csatlakozott be hozzá apukám mézes-mázos oldalasa. Ennek csupán annyi a titka, hogy előző nap félpuhára kell főzni, s a páccal szorgosan kenegetve a grillen ragacsosan ropogósra sütni.

A családi recept marad a kockás füzetben, ez egy kicsit távol-keleties hangolás volt, de a végeredmény hasonlóképpen finom lett. Kivételesen a hagyományos coleslaw helyett egy gabonasaláta és egy sült padlizsános finomság készült hozzá – jönnek is szép sorjában.

S külön jóság az oldalasban, hogy az eseményen résztvevő tündéri kutyuknak is jutott csemege – nehéz is lett volna a könyörgő tekintetüknek ellenállni…

Barbecue oldalas

2 kg oldalas, tenyérnyi darabokra vágva

só, babérlevél, bors

a páchoz

100 g nádcukor

100 ml száraz sherry vagy kínai rizsbor (Shaoxing)

100 g gyömbér lereszelve

3 gerezd fokhagyma egészen apróra vágva

200 ml ketchup

1 ek dijoni mustár

100 ml szójaszósz

Az oldalas darabokat a sóval, babérlevéllel és egész borssal ízesített vízben félpuhára főztem, majd a lében hagytam langyosra hűlni.

A páchoz a cukrot és a rizsbort egy edényben addig melegítettem, míg a cukor teljesen elolvadt benne. Belereszeltem a gyömbért és a fokhagymát is hozzákeverve néhány percig forraltam. Végül a többi hozzávaló is belekerült, jól összekevertem, majd hűlni hagytam.

A langyos husikat ezzel a páccal alaposan megkenegettem és a hűtőbe tettem. A maradék kence még kelleni fog a sütéshez!!! Legjobb, ha egy éjszakát pácolódik, de szükség esetén néhány óra is megteszi.

A sütést már Férj gondjaira bíztam, lelkére kötve, hogy szorgalmasan kenegesse az édes, fűszeres páccal. A koprodukciós oldalas bizonyíthatóan nagyon finom lett!

Tags: fokhagyma, grill, gyömbér, ketchup, oldalas

Ez is csak inkább ötlet, mint recept. Az avokádókrémnek (guacamole) amúgy is igen nagy rajongója vagyok, úgyhogy nem kellett sokáig győzködjem magam, hogy elkészítsem a jeges változatot. Pazar vendégváró fogás lehet, némi paradicsom salsa és tortilla chips kíséretével.

Guacamole fagylalt

3 avokádó

1 gerezd fokhagyma

1-2 chili, kimagozva, apróra vágva – vagy szárított chilipehely

egy nagy marék petrezselyem

egy lime leve (persze citromlé is megteszi)

egy kevés nádcukor

só, bors

2 dl tejszín

Most kivételesen nem villával kevertem össze, hanem aprítógépben, hogy teljesen homogén, krémes legyen. Fagyigépben bekevertem – ettől még egy kicsit lágyabb, levegősebb lett.

a paradicsom salsához

5-6 paradicsom

1 csokor újhagyma

némi petrezselyem/korianderzöld

1 ek olívaolaj

só, bors  

A paradicsomokat és az újhagymát egészen apró kockákra vágtam, és összekevertem a töbi hozzávalóval. Ezt is jól behűtöttem tálalás előtt.

forrás: 90 Years of Kitchehnaid – The Cookbook

Tags: avokádó, chili, fagylalt, paradicsom

Vasárnap annyira jólesett a lehűlés, hogy lelkesen fakanalat ragadtam és végre olyat főztem, ami több, mint 3 alkotórészből áll. A zöldbabfőzeléket anno sokáig bojkottáltam, szegény anyukám hallgatott eleget mikor azt merészelt főzni. Aztán később, már a saját háztartásomban rájöttem, hogy finom az, csak jó sok fokhagyma és valami ízletes feltét kell hozzá. Ezzel a csellel Férjet  is sikerült rávenni, hogy megegye, sőt a gyerekek is szeretik.

Ez a hagymás májjal rakott változat már régi kedvenc nálunk, most rizs helyett árpagyönggyel készült.

Árpagyönggyel és csirkemájjal rakott zöldbab

1 kg zöldbab

2 gerezd fokhagyma

pár ek olaj

800 g csirkemáj

3 nagy fej hagyma

4-5 ek (kacsa)zsír

1 kisebb paprika

1 kisebb paradicsom

1 tk pirospaprika

200 g árpagyöngy

0,5 l tejföl

só, bors

A zöldbabot megtisztítottam és kb. 2 centis darabokra vágtam. Pár kanál olajon megfuttattam a felaprított fokhagymát és rádobtam a zöldbabot. Megsóztam, egy pohár vízzel felöntöttem és puhára pároltam.

A gerslit kétszeres mennyiségű sós vízben “al dentére” főztem.

Egy nagyobb serpenyőbe 4-5 kanál zsíron megpirítottam a csíkokra vágott hagymát, hozzátettem a felvágott paprikát és paradicsomot, a pirospaprikát, majd a kisebb darabokra vágott májat. Alaposan átpirítottam az egészet, majd néhány percig lefedve pároltam.

Egy tűzálló tálba terítettem a bab egyharmadát, rá a gersli felét, majd a máj következett, jól meglocsoltam tejföllel, s folytattam a sort: zöldbab, gersli, máj, tejföl, s végül megint zöldbab, s újra tejföl.

Előmelegített sütőben 180 ºC-on, olyan 40 percet sütöttem.

Tags: árpagyöngy, csirkemáj, tejföl, zöldbab

Miért van az, hogy a levenduláról többnyire öregedő nénikék és molyirtó párnácska jut az eszükbe az embereknek? Nekem az egyik kedvenc illatom. Olyan friss, de mégis megnyugtató, biztonságot adó és finom.

Tavalyelőtt a fagylaltnak is nem várt sikere volt, így most bátran álltam neki a szörpnek. De arra én sem számítottam, hogy ennyire jó lesz! Arzén persze véletlenül sem került bele, annál több citrom! S a citromhéjjal valami olyan elképesztő egységet alkotnak a lila virágok – mind színben, mind illatban, sőt ízben is – amit elképzelni sem tudtam. Az első adag napok alatt elfogyott, de azóta már egy dupla adag is készült.

Kerti partira vodkával, szódával felnyomva, jégkockával ajánlom.

Levendula szörp

6 bögre cukor

6 (lehetőleg kezeletlen) citrom héja, vékonyan lehántva és a leve kifacsarva

2 bögre víz

2 bögre levendulavirág

A cukrot, a citromhéjat (vigyázzatok, a fehér része ne kerüljön bele) a citromlevet és a vizet egy lábasban felforraltam. Amikor a cukor már teljesen elolvadt, beleszórtam a levendulavirágokat, elzártam alatta a lángot és lefedve pihenni hagytam.

Néhány óra múlva átszűrtem, egyet forraltam rajta,  azon melegében üvegbe töltöttem és száraz-dunsztba dugtam (hungarocell láda, és alapos bebugyolálás).

Apropó, a címben idézett filmet nem tudná valaki kölcsönadni? Egy kis szörpöt szívesen felajánlanék érte cserébe

forrás: http://innbrooklyn.wordpress.com/2010/04/18/how-very-cordial/

Tags: citrom, levendula, szörp

A ribizlilekvár után a második helyezett nálam a feketeribizli lekvár. Imádom a gyönyörű, mélybordó színét és a fanyar, savanykás, egyedülálló ízét. Mint általában az ilyen színű gyümölcsök, ez is tele van vitaminnal, hasznos anyagokkal (bővebben itt olvashattok róla) úgyhogy rendkívül  egészséges – csak hogy ne vádoljatok mindig azzal, micsoda kalória és szénhidrát bombákat bocsátok rátok.

A lekvárfőzés a napokban nem igazán vonzott, szörp viszont készült több is. A tesómtól kapott hatalmas bokorból mentaszörp, egy igazán lehengerlő levendula (részletek holnap) és ez az ázsiai citromfüves feketeribizli. A gyümölcs fanyarságához nagyon jól passzolt a citromfű íze, de ha találok még a piacon, Beatbull tanácsára bodzával is kipróbálnám….

Feketeribizli-szörp ázsiai citromfűvel

1 kg feketeribizli

3 ázsiai citromfű

600 g nádcukor

A citromfüvet tenyérrel jó alaposan megnyomogattam, majd apróra daraboltam. A megmosott, leszárazott ribizlivel együtt egy lábasba tettem, felöntöttem 500 ml vízzel és felforraltam. Miközben felmelegedett, krumplinyomóval kicsit átnyomogattam, hogy minél több lé kijöjjön belőle.

Forrás után pár perccel lekapcsoltam és hagytam néhány órát pihenni. Átpaszíroztam a gyümölcsöt, hozzáadtam a cukrot, mégegyszer felforraltam vele – csak amíg elolvadt – azon forrón üvegekbe öntöttem és száraz dunsztba tettem.

Nemcsak szörpnek, de koktélalapnak is kiváló!

forrás: Olive magazin 2010/Július

Tags: citromfű, feketeribizli, szörp

Vagy legalább valami hideget. Bevallom én nehezen bírom ezt a hőséget – csakis megfelelő mennyiségű fagyival tudom átvészelni a napokat. Ráadásul itt a gépnél is igen fokozódik a hőmérséklet, úgyhogy rövid leszek és lényegretörő.

Ehhez az emeletes  semifreddohoz szerencsére fagylaltgép sem kell, hiszen a felvert tejszín és a tojásfehérje épp eléggé levegőssé és könnyűvé teszi. Szimpatikus vonás, hogy a nyers, felvert tojásfehérjékhez forró cukorszirupot kellett adni – ezzel kicsit megnyugtattam aggódó énemet a szalmonellák és egyéb nyalánkságokkal kapcsolatban (valószínűleg ez csak olyan félmegoldás, de sebaj)

Málnás-csokis-vaníliás semifreddo

2 tojásfehérje

175 g cukor

600 ml tejszín

1 vaníliarúd

300 g málna

1 ek porcukor

75 g étcsokoládé

Egy kenyérsütő formát (11×30 centis, szögletes) vékonyan kiolajoztam és folpackkal kibéleltem.

A cukorból és 4 ek vízből szirupot főztem – kb. 2-3 perc forralás elég neki. A tojásfehérjéket felvertem, majd a forró cukorszirupot lassan hozzáöntöttem – közben folyamatosan vertem. Mikor már mind benne volt, még egy percig hagytam, hogy keverje a gép. Gyönyörű, szinte szeletelhető hab lett belőle.

Az alaposan behűtött tejszínt felvertem a vaníliarúd kikapart belsejével és lassan adagolva hozzáforgattam a fehérjehabot.

Háromfelé szedtem a masszát, az elsőbe kevertem a cukorral leturmixolt és átszűrt málnát, a második maradt fehéren, a harmadikba pedig a megolvasztott étcsokoládé ment.

Az elkészített formába került először a piros rész, majd olyan 30-40 perc mélyhűtés után a fehér, és végül újabb hűtés után a csokoládés.

Tálalás előtt ilyen melegben szerintem 5 perc szobahőmérséklet is elég neki, hogy szeletelhető legyen.

És próbáljuk ki, hogy a következő dalt skandáljuk sokan együtt, hátha meghallgatásra találunk.

És azok kedvéért, akik az eredetit szeretik, énekelhetik Kovács Katival is

forrás: Olive magazin 2010/July

Tags: csokoládé, fagyi, málna, vanília

Bármilyen hihetetlen, azért a sütiken és fagyikon kívül eszünk ám rendes ételeket is – mondjuk ebben a melegben csak nagyon alapjáraton működök, szempont, hogy minél egyszerűbb legyen és minél kevesebb időt kelljen a tűzhely mellett töltenem.

Ez a franciás káposztás lepény mindkét kritériumnak megfelel, olyan tipikusan teraszra-kiülős-hozzá-rozét-kortyolgatós étel. Még az alapvetően hús+köret párti Férjnek is nagyon ízlett és másnap némi camembert sajttal meggrillezve is isteni volt.

Kelkáposztás lepény (Galette au chou)

fél fej kelkáposzta, felcsíkozva

2 ek olívaolaj

200 g húsos füstölt szalonna, felkockázva

2 tojás

egy csokor újhagyma

3 gerezd fokhagyma

egy csokor petrezselyem, apróra vágva

só, bors

200 g liszt

200 ml tej

A sütőt 180 ºC-ra előmelegítettem.

A káposztát kevés víz felett kicsit megpároltam (tényleg csak kicsit, nehogy összeessen). A szalonnakockákat pici olajon ropogósra sütöttem. A kisült zsiradékkal kikentem egy magasabb falú piteformát.

A ropogós szalonnakockákat összekevertem a tojásokkal, az apróra vágott hagymákkal, a petrezselyemmel és a fűszerekkel. Végül a tejet és a lisztet is hozzáadva tésztaszerű masszát kaptam. Ennek a felét a formába kanalaztam, ment rá a párolt káposzta, majd a másik fél tészta a tetejére.

35 percig sült, amíg szép aranyszínű nem lett.

forrás: Joanne Harris – Francia konyha

Tags: kelkáposzta, szalonna