Volt már nálunk répatorta, de persze jó gasztroblogger-szokás szerint ritkán veszem elő ugyanazt a receptet kétszer (mondjuk ez nem is igaz, csak a férjek terjesztik, igenis vannak jól bevált darabok…).

Az igazi ok a kipróbálásra inkább az volt, hogy megláttam a GoodFoodban ezt a képet, és szinte mindegy is volt, mi a recept, tudtam, hogy ezt akarom! Amúgy is imádom a sötét nádcukor lágy, karamelles ízét és állagát, biztos voltam benne, hogy finom lesz a répás sütivel is.

Másik apropó volt a karácsonyi bazár gimis muffin-pultja, ahol a citromos-kókuszos-habos csoda mellett ezt is megvásárolhatták a látogatók. többeknek kellett hosszasan bizonygatnom, hogy de ez bizony répából készült

Répatorta

300 g finomliszt

2,5 tk sütőpor

2 tk fahéj

100 g sötét, lágy nádcukor (muscovado)

100 g világos nádcukor

4 tojás

250 ml olaj (egy kis citromos olíva nagyon jót tesz neki)

1 narancs reszelt héja

200 g reszelt sárgarépa

150 g mandula, megpirítva

150 g mazsola

Krém

250 g Philadelphia sajtkrém

75 g vaj

2 ek sötét nádcukor (muscovado)

2 ek golden syrup

Első lépésként összekevertem a lisztet, a sütőport,  a fahéjat és a cukrokat.

A tojásokat kicsit felvertem az olajjal és a narancshéjjal ( néhány keverés elég, csak hogy homogén legyen) majd belekevertem a reszelt répát. Ezután mentek bele a szárazanyagok, végül a mazsola és a dió is.

Ebből az adagból lett 12 muffin és egy kb. 14 centis kisebb torta. Egészben ez egy 22 centis forma adagja.

A tésztát a muffinpapírokba adagoltam és 150ºC-on megsütöttem – olyan 25-30 perc kellett neki, de tűpróba sose árt! (Az egész tortára 1 óra 25 perc a sütési idő)

A krémhez a hozzávalókat gépi habverővel jól összekevertem, krémesítettem. Habzsákból a kihűlt muffinok tetejére nyomtam – persze lehet még fokozni a dolgot marcipánrépákkal, nyulakkal

Gondolkodtatok el már azon, mi is a különbség a muffin és a cupcake között? Nekem a legszignifikánsabb talán az, hogy a cupcake tetején többnyire van valami krém, ettől olyan ünnepélyesebb, elegánsabb kinézetet kap (szerintem már hangzásban is a muffin sokkal póriasabb, egyszerűbb) .

Kicsit rákerestem a neten, és egy fantasztikus leírást találtam a témában, amit muszáj megosztanom veletek:

“Ha egy cupcake-et a falhoz vágnak, “puff” hangot kiadva esik le, míg a muffin tompán csapódik a falba.

A muffin jól illik kávéhoz, a cupcake inkább teához való. A gyorséttermi láncok sokszor tartanak muffint – főleg Észak-Amerikában – de cupcake még szinte sosem szerepelt a kínálatban. Szociológiai megközelítésben a muffin valami hétköznapi dolog, míg a cupcake a “rúgjunk ki a hámból”kategória.”

Egyszóval a legbiztosabb mód, hogy eldöntsétek, muffin, vagy cupcake – vágjátok őket falhoz

Citromos-kókuszos-habos cupcake

200g finomliszt
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
50g kókuszreszelék
80g vaj
180g nádcukor
2 nagy tojás
1 citrom reszelt héja és leve
150ml görög joghurt

A lisztet összekevertem a sóval, a szódabikarbónával és a kókuszreszelékkel.

A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd egyesével beleütöttem a tojásokat is, mindig alaposan kidolgozva a masszát. Következőnek belekerült a citrom héja és leve, majd váltakozva a kókuszos liszt és a joghurt.

A formákkal ellátott muffintepsiben egyenletesen elosztottam a tésztát és 20-25 perc alatt megsütöttem 1 80 ºC-on.

A habhoz (ami igazából egy olasz meringue)

3 tojásfehérje

egy csipet só

egy csipet cream of tartar (tisztított borkő)

40 g porcukor

100 ml víz

200 g nádcukor

A tojásfehérjéket a sóval és a borkővel habbá vertem és kanalanként a porcukrot is hozzáadtam.

A vizet a 200 g cukorral sziruposra forraltam (115 ºC-ig).

A forró szirupot lassú sugárban a felvert tojásfehérjéhez csorgattam – közben a habverő derekasan dolgozott (állványos gép nélkül vegyünk igénybe egy családtagot, aki vagy csurgat, vagy ver )

Ha már az össze szirup benne van, nagy fokozaton még legalább 10 percig vertem, amíg a tál, amiben volt, teljesen ki nem hűlt. A végeredmény egy borotvahab állagú elképesztően sűrű és fényesen fehér hab lett.

A kihűlt sütikék tetejére habzsákból (levágott sarkú zacskó is bőven megteszi) rányomtam a habot, majd a karamellizáló-pisztollyal adtam neki egy kis színt.

Tags: citrom, cupcake, kókusz, muffin

Kicsit téliesített tiramisu – ilyenkor úgyis jöhet a kalória – mascarpone, tejszín, nem egy lájtos darab.

A recept eredetileg a Stahl Téli édességek különszámában volt, persze kicsit variáltam, birsalmával, csipkeborral testre szabtam. Akár karácsony estére is jól jöhet, előre előkészíthető, mutatós darab.

(Birs)almás tiramisu

24 darab babapiskóta

az áztatáshoz

kb. 1,5 dl szűretlen almalé

fél dl csipkebor (vagy 4-5 ek almapálinka)

a krémhez

75 dkg mascarpone

4 dl tejszín

8 ek porcukor

1 dl birsalmaszirup (vagy 1 dl szűretlen almalé)

az almás részhez

10 dkg vaj

20 dkg cukor

9 alma

1 citrom leve

fahéj

fél dl almapálinka

15 dkg apróra vágott birsalmasajt

20 dkg dió

Először megcsináltam a vajas karamellizált almát. A vajat és a cukrot megolvasztottam, a meghámozott, felkockázott almát félpuhára pároltam, ráfacsartam a citromlét majd nagy lángon elpárologtattam alóla a folyadékot. A végén hozzákevertem a birsalmasajt darabokat, a fahéjat és meglocsoltam a pálinkával.

A tejszínt habbá vertem, majd a mascarponéval, a cukorral és a birssziruppal jól felhabosítottam.

A diót szárazon illatosra pirítottam és durvára vágtam.

Elővettem egy nagy üvegtálat és a kezem ügyébe készítettem az összes hozzávalót.

Az aljára  almalében-csipkeborban áztatott piskóta került, rá mascarponekrém, erre karamellizált alma, majd dió. Szépen lerétegeztem, a tetejére még almadarabok és dió került, végül a maradék karamelles-almás sziruppal megpöttyöztem. Néhány órás hűtős pihenő mindenképpen jót tesz neki.

Tags: alma, birsalma, mascarpone, tejszín

Ha már belefulladtunk a trüffel és bonbon hegyekbe, itt egy sós finomság – akár ajándékba is. Frissen sült bagettel isteni.

Padlizsán-feta-olíva (két nagyobb és három kisebb üvegre elég)

4 közepes padlizsán

200 g fetasajt

200 g magos zöld olívabogyó

150 ml borecet

150 ml víz

jó minőségű olívaolaj

só, bors

oregánó, chilli

A padlizsánokat előző este kb. fél centi vastag karikákra vágtam, alaposan lesóztam, szűrőbe pakoltam, azzal együtt egy tálba raktam, lesúlyoztam és egész éjjel állni hagytam.

Másnap az ecetet összeforraltam a vízzel (elszívót érdemes nagy fokozaton működtetni) és a padlizsánszeleteket néhány perc alatt több adagban megfőztem.

A félig puha szeleteket grillserpenyőben pici olajon átsütöttem és hűlni hagytam.

Az előkészített üvegek aljába egy-egy szárított chillit morzsoltam, meghintettem oregánóval és belerétegeztem a padlizsánokat, a fetát és az olívabogyót – a rétegeket közben sóztam és  őrölte rá borsot is. Végül az összeset felöntöttem jó minőségű olívaolajjal.

Aztán eldugtam a hűtőbe és próbáltam megállni, hogy rájárjak

Olyan igazi, ünnepi, elegáns darab. Csokoládéval, whiskey-vel és pekándióval. És bevallom, eddig simán cseréltem a receptekben a pekándiót dióra – de ez tényleg valami egészen más. Olyan mint egy elegáns dió. Letisztultabb, kecsesebb, simulékonyabb. Kár hogy nálunk aranyárban mérik.

És honnan máshonnan, persze, hogy a BAKED könyv első részéből. ha biztosra akarok menni, mindig a fiúkhoz fordulok. Most is jó lett egy első helyezésre az iskolai bálon

Csokoládés-pekándiós-whiskey-s  pite

a pitetésztához:

1,5 bögre liszt

1 tk nádcukor

½tk só

110 g vaj

víz

a töltelékhez

2 bögre pekándió megpirítva

3 tojás

4-5 evőkanál méz

4 ek sötét nádcukor

4 ek világos nádcukor

3 ek olvasztott vaj

egy vaníliarúd kikapart belseje

3 ek whiskey

1 bögre süthető étcsokicsepp (vagy 175 g aprított csoki)

A vajat aprítóba kockáztam, hozzáraktam a többi alapanyagot és néhány gombnyomással összemorzsoltam a liszttel. Annyi vizet adagoltam hozzá (nagyon apránként) hogy szépen összeálljon.

A kész tésztát hűtőben pihentettem 2 órát. Utána vékonyra nyújtottam, egy 22 cm átmérőjű piteformátba igazgattam és a mélyhűtőbe raktam.

A pekándiót szárazon illatosra pirítottam, a felét apróra daraboltam. A tojásokat kicsit felhabosítottam, belekevertem a mézet, a cukrot, a vajat, a sót, a vaníliát, a whiskey-t és az apróra vágott pekándiót.

Az alaposan lehűtött tésztára rászórtam a csokicseppeket, ráöntöttem a tojásos keveréket és a tetejére rakosgattam az egész diódarabokat.

Előmelegített sütőben 180ºC-on sütöttem 30 percig, majd alufóliával letakarva még 30 percet.

És rég volt már zene, hát szóljon egy kis Damien Rice, régi-új kedvencem

Érdekes módon, mikor a nagyikáim régen hetente háromszor almakompótot főztek télidőben, a birsalma volt azon biztos pont, amit mindig a tányér szélére toligattam (manapság már csak a köménymagot, azt viszont szigorúan  - de talán egyszer ez is elmúlik). Most meg csak birsalmát főzők vaníliás, csillagánizsos, kardamomos szirupban, és boldog mosollyal az arcomon tolom befelé. Esetleg egy kis görög joghurtra csurgatom rá. Vagy muffint sütök belőle.

Birsalmás muffin

a kompóthoz (bőre véve a mennyiséget, mert finom)

1 kg birsalma

1 bögre nádcukor

2 bögre víz

egy rúd vanília kikapart magja

1 csillagánizs

néhány szem kardamom

A cukrot és a vizet összeforralom, beleszórom a fűszereket és a meghámozott, kimagozott birsalmaszeleteket. Letakarva, kis lángon kb. 1 óra alatt krémesre puhul.

a muffinhoz

150 g birsalmakompót leturmixolva + 12 szelet

100 g nádcukor

60 g semlegs ízű olaj

2 tojás

3 ek tej

120 g teljeskiőrlésű liszt

160 g fehérliszt

½tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

¼ tk só

A birspürét, a tojásokat, a cukrot és az olajat nagyjából összekevertem, majd beleadagoltam a száraz hozzávalókat is. Muffintepsi formájába papírkapszlikat tettem, belekanalaztam a masszát és mindegyik tetejébe nyomtam egy szelet birsalmakompótot. 180ºC-os sütőben olyan 30 percig sült.

Erika receptje pici testreszabással.

Nem vagyok színikritikus, nem tudok szakszerűen színdarabot elemezni, a rendezést jellemezni, a szereplők játékát leírni. Írhatnám, hogy “átütő erejű”, hogy “igazi dráma a színpadon”, vagy hogy “varázslatos”. Mindez igaz is, de mégsem érzem, hogy megfogná a lényeget.

Hogy egy maroknyi gimnazista (illetve egy részük már csak ex-gimnazista) és mentoruk olyan érzékenységgel nyúl egy ilyen történethez, hogy az ember mozdulatlanul ül az ütött-kopott kastélyteremben és a lélegzetét visszafojtva figyeli, hogy lesz a népszerű, élsportoló,  Feféből Zézéből – mondjuk ki – egy kripli, és a teste börtönébe zárt, belül vad táncot járó és bulizó srác hogyan éli túl a mindennapokat.

Lehengerlő volt. köszönöm ezeknek a “gyerekeknek”, hogy ilyenek, és Eszternek, hogy hagyja őket ilyennek lenni.

Akit pedig érdekel, a ma esti előadásra még elmehet!

Zemlényi Zoltán – Mészöly Gábor: Hoppárézimi

Cím: Fót, Gyermekváros, Károlyi kastély színházterme

Kezdés: 2011.11.19. 19.00

Jegyár: 400 forint

Na, ez volt az, amit eredetileg is terveztem a VKF-re. Nagyon szeretem a sütőtököt nyersen rágcsálni, és azon agyaltam, hogyan lehetne valahogy sütés nélkül hasznosítani. A nyári nyers cheesecake alapján született aztán ez a verzió. Több legyet ütöttem egy csapásra, hiszen tejmentes, gluténmentes, cukormentes, paleolit diétába is illeszkedhet, és nem utolsó sorban kb. 15 perc alatt megvan és még a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá! Még erősen édesszájú Férj is jóízűen elfogyasztotta – ez végképp meggyőzött

Ja, és a pekándió tényleg finomabb, azaz inkább más, mint a mi diónk. De a horrorisztikus árát még így sem értem….

Nyers sütőtökös “cheesecake”

az alaphoz:

1 bögre dió

1 bögre datolya

a krémhez:

2 bögre felkockázott sütőtök (260 g)

1 bögre beáztatott mandula (blansírozott)

fél bögre datolya

4-5 ek kókuszzsír

egy fél narancs leve és reszelt héja

fahéj

Az alaphoz a datolyát és a diót aprítóban összedaráltam és a masszát egy 18 cm-es kapcsos tortaforma aljába nyomogattam vizes kézzel.

A krémhez a sütőtököt az aprítóba tettem a kókuszzsírral és krémesre daráltam. Hozzáadtam a mandulát,  a datolyát és a többi hozzávalót és addig nyomtam a gépet, míg

aránylag homogén, szép világos narancsszínű krémet kaptam. Ezt az előkészített alapra simítottam és néhány órára a hűtőbe raktam. Tálalás előtt a tetejét kiraktam pekándióval – szemeztem egy kis mézes karamellizálással, de aztán megőriztem a teljesen nyers jelleget…..

Tags: datolya, dió, kókuszzsír, mandula, sütőtök

Valami más volt a tarsolyomban Zizi sütőtökös VKF-jére, de persze a time-management megint nem működött megfelelően. Szomorkodtam is, hogy pont az egyik kedvenc vega blogom kiírásán nem tudok résztvenni, de aztán szembe jutott ez a várakozó kép és recept. Azonkívül, hogy sütőtökös, ráadásul vegán is (tejtermék és tojásmentes) és elsöprő sikert aratott a sütőtök hallatán összeborzadó családtagoknál is.

További sütőtökös receptek a Sajtkukacról: itt.

Vegán sütőtökös-zabpelyhes keksz

150 g zabpehely

120 g sütőtökpüré

100 g nádcukor

2 ek őrölt lenmag +6 ek víz

2 ek olívaolaj

½ tk só

½tk fahéj

½ tk sütőpor

1 tk szódabikarbóna

40 g mandula

Egy fél  sütőtököt kimagoztam, megszórtam kicsi cukorral és fahéjjal, majd a sütőben puhára sütöttem. persze ez nem fog mind kelleni, a puha sütőtökből kimértem a szükséges mennyiséget (120g), a többit megettük.

A zabpelyhet szárazon kicsit megpirítottam, majd aprítóban megdaráltam – nem kell teljesen lisztszerűre, jó darabosan!

Az őrölt lenmagot beáztattam a vízbe és pár percet állni hagytam. Az összes többi hozzávalót az aprítóba szórtam és pár gombnyomással alaposan összevegyítettem.

Kb. 2 órát a hűtőben pihentettem, majd vizes kézzel diónyi golyókat formáztam, tenyérrel szétlapítottam és sütőpapíros tepsibe rakosgattam. 150ºC-ra előmelegített sütőben 15-17 percig sültek. Nem lesz olyan ropogós cookie, de nagyon finom!

Az eredeti receptet valahol a neten lőttem, de elfelejtettem bekönyvjelzőzni, és nem sikerült előásni a pontos lelőhelyet…

Tags: keksz, sütőtök, vegán